Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai" felé

Úgy tűnik, gyermekkori emlékei, pontosabban egy-két kegyetlen pásztorkáromkodás alapján vélte ezt. És állításának nincs igazán reális fedezete. Hiszen nemcsak Cioran tanulta meg az épater les bourgeois! módszereit, hanem a pásztorok is tudták, mit kell mondani az ártatlan papfiúnak, aki ismeretlenségüket kereste. Ugyanakkor tudjuk, hogy a román népi kultúrában a - Balkánon oly erős - bogomilizmus nem tudott mélyebb gyökeret ereszteni. Alig néhány román bogomil legendát tart számon az irodalomtörténet.66 A bogomilizmus a lázadás ideológiája. És a kereszténység is potenciálisan magában hordja, hiszen minden állítás tagadásra is ingerel. A gnosztikusok a világot teremtő Jó Isten helyett olyan rossz istent hirdetnek, aki csak a fizikai világot hozta létre, a lélek viszont már jó istennek a műve. A gnoszti- cizmus választ ad arra a kérdésre, hogy miért rossz a világ. A gnosztikus spekulációknak lehet és van humanitárius irányzata. Schmitt Henrikről el lehetett mondani, hogy Krisztus legitim utódja volt, hiszen úgy vélte, „az emberiséget csak a tiszta megismerés - görögül gnosis - válthatja meg”.67 De az aktivista fő irány a kommunizmus és a nácizmus felé mutat. Leninben és Hitlerben egyaránt fel lehet fedezni a gnosztikust.68 Hiszen a gnózis, pontosabban a gnosztikus mítosz olyan sokszínűséget és ellentmondásosságot feltételez, amely megkérdőjelezi a Bibliában kifejezett örök emberi normákat, megkérdőjelezi a morált, és legitimálja az embercsoportok - fajok és osztályok szerinti hierarchiáját. A gnosztikusok lázadnak a fennálló rend ellen, és a maguk rendjét állítják fel, amelyben egyesítik a politikai és a vallási hatalmat.69 A teremtett világ ellen lázadó keresztény csak bogomil vagy kathár lehet. Cioran bogomilizmusa sem öröklött és nem is tanult hagyomány, hanem intuitív, sui generis jelenség; gondolatvilágának egyik állandó mozzanata.70 Hazai gyökereit később fedezte fel, Párizsban. Talán az is segítette ebben, amit Mircea Eliadétól hallott, amikor ez 1965-ben azt fejtegette, hogy mennyire nincs értelme az Isten léte ellen vagy mellett szóló érveknek és „meg kell elégednünk személyes bizonyosságokkal, álmokon, divinációkon, extázisokon, esztétikai emóciókon alapuló »marad- ványok«-kal.71 Hasonlóképpen utólagos konstrukció az, hogy az urát szóba - ami unalmat jelent - a gnosztikus gyűlölet olyan jellegű kifejezésre juttatását magyarázta bele, mintha Sartre-nak a nausée-ról: a hányingerről szóló okfejtését olvasnánk. Dionüszoszra való utalással viszont Nietzschével való szellemi rokonságát is kifejezésre juttatta. Hiszen ez Dionüszoszban találta meg a maga hősét, az extázis istenében, őt dicsőítette, mint a felsőbbrendű ember prototípusát, szemben a szolgák, az elesettek Jézus Krisztusával. Cioran minden egyes elejtett mondata mögött nem csak egyszerűen valami természetes spontaneitás húzódik meg, hanem könyvtárnyi irodalomra épülő reflektált spontaneitás is.

AZ ESZMÉLKEDÉS KORA

Cioran tizenöt éves korától olvasott rendszeresen filozófiát. 1926-ból fennmaradt egy jegyzetfüzete is, többek között Diderot, Balzac, Eminescu, Tagore, Szolovjev, Dosztojevszkij, Flaubert, Schopenhauer, Nietzsche idézetekkel.72 A régi egyházi könyvek iránti meg-megújuló érdeklődését otthonról hozta. Ő maga nem említette, és életírói sem, hogy otthon még őriztek egy quodlibetszerű cirillbetűs kéziratot a 19. század elejéről. Címe: Carte de glumä, szó szerint: „Viccek könyve”, korabeli felfogás szerint „Szórakoztató könyv”, hiszen különböző verseket és történeteket tar12