Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai" felé

tos mozzanat: Bucur Cioran 1848-ban - amikor még a gimnázium ötödik osztályába járt - egyik tisztje volt annak a resinári lovas alakulatnak, amely népfelkelőként harcolt osztrák irányítás alatt a magyar forradalom ellen. A csapat zászlaját a templomban őrizték.55

Emil Cioran erről vagy nem tudott, vagy nem akart tudni, mert később - természetesen célzatosan - azon kesergett, hogy „elődeink nem szerettek eléggé, mert oly kevés vért áldoztak a szabadságért.”56 A családjával is volt baja. Valami súlyos lelki teher nehezedett a családra. Az 1960-as években testvérének írt leveleiben családi átokról, „balszerencsé”-ről értekezett, és arról, hogy a melankólia „ízét és mérgét” anyjuk „adta át nekünk”. Családi örökség az, hogy mindig is „unzufrieden voltam és vagyok”.57 „A megfáradtság családom sajátossága” - 1'rta.58 Constantin No- icának 1979-ben.59 Aztán azt is elárulta, hogy atyai ágon a nagyapa, Serban iszákos lett, utódai pedig terheltek. (Összesen hét gyermeke született.) És még később fedte fel német szerelmének, hogy az egyik nagyapa sok mindent elmulatott. Ezt anyja akkor mondta el, amikor lumpoló fiát kénytelen volt megszidni, mert végül is az Ortodox Nők Egyesületének elnöke volt, és a tagok megszólták fia miatt.60 Csakhogy - úgy tűnik - Serban Cioran elzüllésének oka nem genetikai, hanem az, hogy 1895-ben - amikor már évek óta ő volt a polgármester - a polgármesteri hivatal kasszájából valaki kiemelt 12 ezer forintot, és ennek pótlására hitelt vett fel az Albina banktól, de miután nem tudott törleszteni, elvesztette a házát, amelyet Partenie Cosma váltott magához, aztán hozományként átadta Octavian Gogának, a költőnek és politikusnak.61

Emil Ciorannak volt honnan és mit örökölnie - a filozófia iránti hajlamot is. A filozófia iránti vonzódás is benne lehetett a családi légkörben. A filozofálásra ösztönző „reménytelenség válsága” akkor adatott meg Emil Ciorannak, amikor 1921- ben Nagyszebenbe vitték, a líceumba. Az utat végigsírta.621924-ben apja érsekségi titkár lett, és az egész család a városba költözött. Addig a gyermeket panzióba adták két idősebb osztrák hölgyhöz. Kedvesek voltak, de azért neki és román társainak nem egyszer azt mondták, hogy jobb lett volna, ha a hegyekben maradnak, annyira neveletlenek. Cioran ezt még 60 esztendő távlatából sem tagadta. Fejtő Ferencnek elmesélte, hogy amikor az egyik házinéni bejelentette nekik azt, hogy nővére meghalt, „mi gyerekek elhallgattunk egy pillanatra, de amikor kiment azt ajtón, harsány hahotázásban törtünk ki. Ezt azért mondom el, hogy lássa milyen volt a színvonalunk. ... A hegyek magányos világából szálltunk le a városba.”63 És aztán itt a városi világban aztán „nem vonzottak csak a könyvtárak és a kuplerájok” - írta Noicának 1975-ben.64 Később, amikor már Párizsban a neognoszticizmus prófétája lett, sejtelmesen úgy állította be magát, mint aki tudását otthonról hozta a parasztok világából, valami ősi, távoli örökségként, mert a riporteri kérdésre, hogy a misztika iránti hajlamát, a világgal szembeni ellenségességét az ortodoxiából hozta-e, így felelt: „Ezek az eszmék inkább a bogomilok - a kathárok őseinek- gnosztikus szektájához kapcsolódnak, akiknek a hatása elsősorban a Balkánon érvényesült. Gyermekkoromban kifejezetten ateista voltam, és akkor még keveset szóltam. Amikor ebédnél sor került az imára, felkeltem és kimentem. Nagyon közel állok a román népben mélyen élő hithez, amely szerint a teremtés és a bűn egyazon dolog. A balkáni kultúra nagy részében a teremtést egyfolytában vádolják. Mi a görög tragédia, ha nem a kórus, azaz a nép állandó siráma? Dionüszosz egyébként Tráciából származik.”65

11