Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája
Bonosus is merőben más alkat volt, mint az apja. Minő furcsa véletlen, a sors bolondozása, hogy mindkét apa teljességgel különbözött leszármazottjától, egyik sem volt a szellem, a lélek embere, s ebben nagyon hasonlítottak egymásra. Bonosus és ő maga nemző atyáik harsány ellentétei voltak, noha Bonosus nagy testű, bivalyerejű kamasz volt, mégis Hieronymushoz húzott, vele rokonszenvezett, a két generáció mindenben egymás ellentétét formázta. Bonosus a szelídség, a két apa a könyörtelen fizikai erő, az erőszak mintaképe volt. És ahogy Vergiliusa fölött gör- nyedezve el-elakadva a másolásban ezen töprengett, hirtelen letette a stílust és hanyatt dőlt. Hiszen a két ellentétes karakter, az apja és Bonosus ugyanazt mondta róla! A két alkati, jellembeli ellentét azonban csudálatos módon abban azonos véleményre jutott, hogy neki, Sophronius Eusebius Hieronymusnak a maga útját kell járnia megalkuvás nélkül, szembefordulva, ha kell, mindenkivel, az egész világgal, vállalva a vereség kockázatát is. Bonosusék házának hátsó udvarában, a dús kert közepében szökőkút muzsikált éjjel-nappal a jólét szimbólumaként. Eusebius apja is tervezett egy szökőkutat a pe- ristyliumba, de szándéka terv maradt. Tudta, az apja emiatt is utálta Bonosusékat, irigy és féltékeny volt a szomszédra, ezért sem szerette, hogy Hieronymus és Bonosus reggeltől estig együtt múlatják az időt. Azt sem nézte jó szemmel, hogy Bonosusék négykerekűjén jártak be Stridonba az iskolába, és együtt is tértek vissza. És gyakran előfordult, hogy Hieronymus ott ragadt barátjánál, és csak sötétedéskor került haza. Az apja és Bonosus családja között mindig kibékíthetetlen ellentétet érzett, gyanította, hogy az apja csak azért engedett, mert nem kívánhatta, hogy rossz időben, fagyos, szeles télbefordulóban gyalog járjon a fia Stridonba, nekik legföljebb öszvér vontatta teherhordó szekérre futotta volna. Ezért maradt számára sokismeretlenű, megoldhatatlan egyenlet a két hozzá oly közeli és egymástól rettenetes távolságra létező ember váratlan nézetazonossága. Hieronymus meglepetésére a két apa a háta mögött megállapodott, hogy kora ősszel, még az esőzések beállta előtt, együtt küldik el gyermekeiket Rómába. Bonosus apja könnyű, négykerekű rhedáján utaznak majd Aquileiáig, ott pedig átszállnak egy nagyobb méretű, magánvállalkozó által működtetett, menetrendszerűen közlekedő omnibuszra, amely egymástól húsz-harminc mérföld távolságra lévő pihenőállomásokon lovakat cserél, de így is csak négy-öt nap múlva ér a volt fővárosba. Bonosus apja legalább félévenként Rómába utazott üzleti ügyeit intézendő, neki is, Eusebiusnak is ott is volt bankárja, úgyhogy csak útra való pénzt visznek magukkal az ifjak, a Rómában tartózkodás költéseit a bankárok által őrzött pénzükből fedezik. Eusebius a három asszonyt sem avatta be a terveibe, ezért őket is meglepte, hogy a ház fukar ura meglehetősen nagy költségeket vállal fia római tanításával. Élete álmát, a szökőkutat talán emiatt nem építtette meg. A váratlan bejelentés különösképp a nagyanyját érintette fájdalmasan. Helyét nem találva mászkált a házban, s maga elé motyogta:- Nem látom többet, nem látom többet... Közös étkezésekkor magába roskadtan ült, nem szólt senkihez, mereven bámulta az eléje tett ételt, ímmel-ámmal eszegetett, de nem mert megnyilatkozni, mert félt a fia haragjától. 80
