Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája

Anélkül, hogy összebeszéltek volna, az egyik használaton kívüli cubiculumba kezdték összehordani a hosszú útra szükséges tárgyakat, öltözékeket. Comina fölkérés nélkül nekilátott a szandálok, cipők tisztításának. Fölsorakoztatta őket a hálószoba fala mellett. Castorina gondosan megvizsgálta, erősek-e a szíjak, feszegette a vastag bőrtalpakat, ráncigálta az egész lábfejet beborító cipők fűzőit. Összeszedték a ruhadarabokat is. Ujjatlan, könnyű vászon- és könyökig érő ujjú gyapjú téli tunikákat, hideg időben használatos, testhez tapadó meleg subuculát, s ha nagyon hideg van, az erre húzható supparust. Eusebius betévedt hozzájuk, és durván röhögött.- Eláruljátok, mennyi közötök van Rómához? Még ha télen nincs is elviselhetetlen hőség, akkor is melegebb van ott, mint itt a Drávus térségében nyár közepén.

A lábszárakra tekerhető kendőket azonban ellentmondást nem tűrve kidobta az ajtón.- Nyavalyás, elkényeztetett, lányos, előkelő római hímringyók használnak ilyesmit! Hadra fogható férfi nem teker a lábszárára szalagot akkor sem, ha megfagy a víz a tócsákban. Ne csináljatok már a fiamból vásári majmot!

Mammama valamiféle titkos rejtekhelyről előhozott egy nagy bőrzsákot, amiről látszott ugyan, hogy nem mostanában csinálhatták, de meglepően jó, újszerű állapotban volt. Elérzékenyülten simogatta, puha ronggyal leporolta, bőrápoló kenőcscsel bedörzsölte és áttörölte.- Ez még szegény uramé volt, Isten nyugosztalja. Athénben vette, a szkíta piacon. Tudta az áldott lélek, hogy efféle használati tárgyakat a barbárok tudnak igazán jól megcsinálni. Mert az életformájuk megkövetelte tőlük, hogy eszközeik tartósak legyenek. Nemcsak búzát szállítottak a görögöknek a szkíták, hanem remekül cserzett bőröket, bőrből készült tárgyakat, bőr ruhadarabokat is... - magyarázta unokájának.

Szépen elrendezve, sorjában kirakták a cubiculum ágyára a fehérneműt, a rövid, térdig érő, szűk gall nadrágokat, a durva vászonból varrt törülközőket, odatettek még két thesszáliai, félgömb alakú sapkát is. Mammama megjegyezte:- Ez még a nagyapádé volt, de sohasem hordta.

Hieronymusnak nem sok gusztusa volt a meglehetősen öreg, bár jó állapotban lévő, ám kissé büdös bőrsityakokhoz, mégse szólt semmit. Az ajtóban állt, de ápo- rodott szagukat onnét is megérezte. Azután Mammama nagy fontoskodva, testével eltakarva két lánya elől, bőrtokban jó kétarasznyi, hosszú, széles pengéjű, egy oldalán fűrészfogú kést vett elő valahonnét, s mutatóujját fölemelve, figyelmeztette unokáját:- Ez a tőr is a nagyapádé volt. Még Kis-Ázsiából hozta magával emlékül. A lábában, úgy is mondhatnám. Leszúrta kardjával az eredeti tulajdonosát, a kést pedig kioperálták a combjából. Azután szerzett hozzá egy bőrtokot, ezt itt ni, és mindenhová magával vitte. El sem képzelheted, milyen jól szolgálhat egy efféle szerszám a mindennapjaidban.

Való igaz, Hieronymus el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is kerül olyan környezetbe, ahol ennek a furcsa szerszámnak hasznát veszi. Pedig Isten akarata szerint ez is bekövetkezett.

A nagy út előtti hónapokat az Aeneis másolásával múlatta. Ismerte a szöveget, hiszen nagyanyja fölolvasta neki az egész eposzt, sőt magyarázatokat is fűzött hozzá, nem feledkezve el a görög irodalmi és mitológiai utalásokról. Másolás közben azon81