Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája

Rossz hangulatú, kellemetlen csönd telepedett rájuk. Eusebius halványkék üveg­poharát forgatva, szótlanul bámult maga elé, Mammama közben tiszta, rövid tuni­kát hozott unokájának, Hieronymus pedig türelmetlenül ült az ebédlőasztalnál, menekült volna a család gyászszertartás szerű fülledt levegőjű hangulatától dol­gozni, vagyis örömködni, mert alig várta, hogy nekiülhessen az Aeneis írásának. Már a hetedik éneknél tartott, Aeneas dajkája elsiratásánál, s annyira átélte Aeneas fáj­dalmát, hogy maga is megkönnyezte másolás közben. Amikor azután az apja ne­hézkesen föltápászkodott, üvegpoharával és borosedényével átvonulva a hátsó udvar kerthelyiségébe, Hieronymus is fölugrott és szaladt, hogy tovább körmölhesse a verssorokat. Hálószobája sötét volt, ezért a tágas peristyliumban rendezkedett be, nagyanyja még kandelábert is szerzett, hogy besötétedés után is láthasson; ám a fiú gyönge szeme hamar könnybe lábadt és elhomályosult a látása. A tágas, oszlopos udvart még jól bevilágította a nap, mesterséges fény nélkül dolgozhatott, de lassan haladt, mert minden szót ízlelt, élvezte hangzásuk zenéjét, és a verssorok gyönyörűsége nem múló ámulattal töltötte el. Teljes odaadással, min­den idegszálával, figyelme sűrű szövésű hálójával mélyre merült munkájában, kö­rülötte megszűnt a külvilág, semmi sem létezett tudatában, csak Vergilius eposza. Az Aeneis költői szépsége betöltötte egész lényét, fizikai fájdalomig azonosult a tör­ténet alakjaival. A gonosz Triton isten gyűlöletében a halálba lökte Misenust, a kür­töst. Szinte hallotta a kürt gazdáját elsirató jajszavát, amint a mélybe zuhant a szirtfokról... Mammama magyarázta: a keresztény Isten és a pogány istenek között az a kü­lönbség, hogy Krisztus és az Atya a szeretet istene, Zeusz meg Jupiter, meg Osiris meg a többi a gonoszságé. Triton Zeusz fia volt, csak lassan-lassan lecsúszott alis- tenné, arra használták, hogy kiszolgálja a főisteneket, egyedül csudálatos kagyló- kürtművészete maradt meg isteni szinten, de amikor rádöbbent, hogy egy földi halandó, egy hitvány emberese, Misenus szebben fújja óriás tengeri kagylóját, mint ő, irigységből megölte. Orvul. Választhatsz! A gonosz pogány isteneket követed-é, vagy a mi istenünket, az anyádét, az apádét, Castorina nénédét? A keresztre feszített Istenfiút? A megbocsátás, a szeretet, a jóság Istenét? Hieronymus már ifjan megsejtette, a görög és a latin kultúrában eltéphetetlenek a kötelékek, Misenus is efféle láncszem volt. Az Odysseiát ugyan nem olvasta, de azt is az elképesztően művelt nagyanyjától tudta, hogy Misenus Odysseus társa volt, s Vergilius onnét kölcsönözte. Csudába Mammamát, ezt az aszalt szilva fejű öregasz- szonyt, mert mindent tudott, mindent olvasott, latin költők verseit kívülről fújta, és természet- meg földrajzismeretét Pliniusból merítette. Apja fizikai ereje, könyör­telen elszántsága nem keltett benne soha vonzalmat, inkább taszította, nem érzett iránta fiúi szeretetet, barátja, Bonosus viszont vonzódott a saját apjához, holott a két apa sokban hasonlított egymásra. Egyikük sem volt a szellem embere, a cselek­vés, a tett, a fizikai alkotás mestere volt mindkettő. Kénytelen-kelletlen állapította meg azonban, hogy Bonosus „őse” mindenben „leveri” az övét. Marhái, birkái mi­nőségének híre Arretiumig, sőt Rómáig, Neapolisig eljutott, olykor négy lábon, mert élve hajtották őket, hogy fölfrissítsék velük az ottani állatállományt; ménesét a római légionáriusok vásárolták rendre, és ő termelte a legízesebb kölest, búzát, árpát is. A Maré Hadriaticum kikötőjébe, Aquileiába szállították öszvéreken, és onnét to­vább hajóval a világ minden tája felé gabonáját. 79

Next

/
Thumbnails
Contents