Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Mánta György: Fekete orgonák

- És a szüleid?- Őket a százados itt hagyta, hiszen a gránát halálra sújtotta őket.

Bámulatra méltó fegyelmezettséggel tett eleget az ígéretének, már-már közömbösnek látszó tekintettel jártatva meg szemét a hajdani tragédia helyszínén, mindössze a hangja tört meg néhányszor.- A sírjukat is megmutathatom, ha érdekel.

]ó másfél órába telt, mire megérkeztünk arra a grundra, ahol az ostrom környékbeli áldozatait eltemették. A sírhantok java részét nem gondozták, fából, szakszerűen készült, névvel és évszámmal ellátott kereszt csak elvétve fordult elő rajtuk. A többségükön mindössze egy korhadozó deszka jelezte a vízfestékkel rámázolt, most már szétkenődött névvel, hogy ki nyugszik a hantok alatt.

A bokáig érő gazban nehezen vergődtem előre a székkel, pedig Szilvia is segített hajtani a kerekeket.

A szülők sírját példamutató gondossággal ápolták, fehér orgonák díszelegtek rajta.- Légy szíves, vedd ki a hátsó tasakból a virágokat, és cseréld ki a hervadtakkal.

Miközben teljesítettem a kérését, rá egyetlen pillantást se mertem vetni, mivel

megéreztem, mennyire megviselik ezek a pillanatok, s csupán az önuralmának köszönheti, hogy nem ered el a könnye.- A hervadtakat szórd rá valamelyik sírra.

Miután ennek a kívánságának is eleget tettem, és mögéje álltam, rátalált a kezemre.- Látod? Ennyi az élet. Nekem is mellettük kellene feküdnöm, így most csak vergődhetek, ki tudja, hogy még meddig.

Megszorítottam a kezét.- Te nem vergődni fogsz, hanem élni, és még nagyon sokáig.- Vigasztalni akarsz?- Nem.- Akkor miért mondasz ilyeneket?- Azért, mert így gondolom és érzem.- Megemeltem a fejét, hogy a szemébe lássak.- Te hiszel a túlvilágban?- Nem.- Most próbálj hinni benne, azután képzeld el, hogy a szüleid onnan föntről látnak minket.-És...?- Láthatják, hogy nem maradtál egyedül, mert melletted áll a társad.

Átkaroltam a székben, majd jobbról is, balról is megcsókoltam az arcát.

Erzsók egy sámlin kuporgott, előtte párolgó vízzel teli lavór, abban áztatta a lábát. Amint észrevett, vészjóslóra változott az arca.- Vihar közeleg.- Ezt miből gondolja?- Jelzik a bütykeim. Ilyenkor úgy szaggatnak, hogy a csillagokat látom.- Most felhőtlen az ég és süt a nap.- De meddig?

59