Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Morsányi Bernadett: "Megkomponálni a dekomponáltat" - B. Tóth Klári versei

ismerhető rálátást is biztosít, külön világ, ironikus közeg - persziflálja témáját.”8 A hetvenes években újdonságnak számított Bereményi Géza sajátos történelemszemlélete is. „Számomra a történelem az a nagyobb rendszer, amelyben meg tudom vizsgálni a mai problémákat. Nem a történelmi események konkrét tanulságai érdekelnek, hanem a történelem mozzanatainak egyidejűsége. Nevezhetjük ezt a külsővé lett prousti időnek. A holt idők érdekelnek elsősorban (...) amelyek a »nagy« történelmi korok, fordulatok, csomópontok között telnek, s kifejtetlenül hordozzák energiájukat. Azt hiszem, a mi korunk is ilyen...”9 Bereményi generációja forradalmi helyzet hiányában, de forradalmi ideálok vonzásában nőtt fel. 1968 ezt a hiányt pótolhatta volna, ám csak keserű emléket hagyott maga után. A nemzedékben tudatosult, hogy nagyon messze van a történelmi léptékű cselekvés lehetőségétől. A Vadnai Bébi főhőséről, Dobrovicsról Bereményi ifjúkori önarcképéről a következő olvasható, „Korszakok átjáróházában élve, másoktól hallott fikciókat osztályozott.” (24.), s A svéd király című elbeszélésében is, Bereményi azt sugallta, hogy időtől- tértől függetlenül minden s mindenki között lehet lényegi kapcsolat. Értse meg végre, hogy az ön hadjárata az enyémtől függ, s az enyém az önétől - dobbantott a svéd király. Majd enyhébben folytatta: - Igyekszem gyorsan befejezni, hiszen a döntő csata előtt állunk.”10 A szerző a kötet novelláit technikásán bontja többsíkúra, át tudja tekinteni a réteges időt. Két átlátszó cselekménysíkot terít egymásra, egy valóságosat (az itt és most síkját), s egy másikat (A svéd királyban egy múltbélit, az Irodalomban egy képzeletbelit, a Csendőrök ben, a Játékok a vadászterületenben egy játékét, a Lángosban az Utolsó kör a vízen ben egy illúzióét), s a két síkon egymást keresztező mozgások összefüggéseit vizsgálja. A Vadnai Bébiben többszörös utalás tör- ténikA svéd király című kötetre, Dobrovics ugyanazzal a poétikai eljárással („fésűben van benne a két idősík”, 234.) akarja megírni Vadnai Bébi, dr. Szemző Zoltán és fiúk, Doxa történetét, mint Bereményi első kötetének novelláit. A regényben Dobrovics A svéd király című kötetben megjelent Játékok a vadászterületen című novellát akarja leadni a készülő fiatal prózaírók antológiájába. A novella megidézése azért is fontos, mert a regényben Dobrovics a Törzs nevű baráti társasággal (Mohó néven) tölti idejét, s az elbeszélés is egy (zárt) baráti kör „indián játékát” írja le. A hetvenes években hazánkat elérő avantgárd hullám Bereményire is hatott, amatőrszínházakhoz csatlakozott. Az underground ideológiája a csalódott értelmiségi körökben a kívülma- radást jelentette, intézményektől, publikációs fórumoktól független kultúrát akartak létrehozni, Dobrovics ezért titkolja el a Törzs előtt, hogy novellája jelent meg. A hetvenes évek mozdulatlanságát, a „holt időt” Bereményi már első kötetében az eső metaforájával írja le (pl. Utolsó kör a vízen), s a regénynek is a szakadó eső ad jelképpel töltött keretet. „Olyan ez, mint a korszak, amiben élek. Tudnivaló, hogy majdan úgyis eláll ez az eső, pedig most végeláthatatlannak tűnik”. (5.)

A svéd király című kötet novelláinak központi hősei önarcképszerűen vannak megmintázva, az elbeszélések - s a Legendárium története is - a történelem megértésére és elsajátítására tett öndefiníciós törekvés. Bereményi első novellásköte- tével is kritikával, ugyanakkor együttérzéssel szól a csellengő húszévesekről (Utolsó kör a vízen), az Irodalom című elbeszélésben pedig a tengő-lengő fiatal íróról. A kötetet a Levelet Zs. asszonynak című esszénovella zárja, amelyben látszólag két generáció nézőpontja ütközik (ahogy Dobrovics és Vadnai Bébi esetében). A novella tudatosan vállalt művészi elvként jeleníti meg az elbeszélt múlt s az elbeszélő jelen

39