Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Morsányi Bernadett: "Megkomponálni a dekomponáltat" - B. Tóth Klári versei

azonosságát. Három lengyelországi utazás leírásával, s egy magyarországi gőzfürdőzés (az elbeszélő innen írja levelét Zs. asszonynak) képsorainak egybejátszásával mutat rá Bereményi arra, hogy hogyan függ össze a múlt és a jelen. Keresni kell az összekötő szálakat történelmünk széthullott darabjai között, hiszen „végtelenbe nyúlnak a jelen okai, s meg kell tanulnunk számot vetni velük, ha a pillanatban el akarunk igazodni.”11 A szerző ötletes szójátéksorozatokkal (pl.„Egy ingyombingyo- mot Közép-Európának, bölcsőmnek. És még egyszer.”; „Pity, paty, mondja a víz. Pity, paty, Asszonyom, mondom én is.”; „Zsugorodom, Asszonyom, tehát egy zsigi- zsugit a hideg víznek. Zsigizsugi.”)12 is fontos dolgokat tud elmondani a kor valóságáról, a novellában a társadalom problémája egyben az egyén intellektuális problémája is. A kötetet nyitó Irodalom című elbeszélésnek három különböző, de egymással érintkező rétege van. Az első Dobrovics (Sanyi), a huszonhat éves fiatalember jelene, mindennapjai, a második a fiú belső monológja, a közhelyszerű kémtörténet, amit ír(na), a harmadik pedig nagyanyjával való kapcsolata, beszélgetései. A nagymama jelenti azt a külvilágot, amelyiknek Dobrovics nem tudja elmondani önmagát, s végül ő az, aki rávezeti arra a fiatalembert, hogy mi az irodalom. Az Irodalom című novella Bereményi pályakezdő írótársaira is hatott13, Császár István szívébe ezzel az írásával lopta be magát14, Marosi Gyula pedig Dobrovics alakját s az elbeszélés bizonyos motívumait emelte be Játsszunk novellát című írásába. Bereményi 2008-ban tévéfilmet is készített a novellából, s az Irodalom a Vadnai Bébi szempontjából is fontos alkotás, a szerző nemcsak a főhős, az író alteregóját jelentő Dobrovics átvételével idézi meg pályakezdő művét, a regény szerkezetével is utal rá, a novellához hasonlóan három réteg különíthető el. Az első a hetvenes évek eleje, a pályakezdő Dobrovics Pétert és baráti körét mutatja be, a második réteg Vadnai Éva (Bébi) története a harmincas évek végén, negyvenes évek elején, a harmadik, külső történet a mű megszületésének ideje, amikor az idős Dobrovics-Bereményi harmadik személyű külső narrációval megírja a regényt. Az Irodalomban szereplő nagymama alakja a regénybeli Dobrovics új főbérlőjének, Lujzi néninek feleltethető meg. Dobrovics a novellában rájön, hogy kémtörténet helyett saját történetét kell megírnia, s a regénybeli Dobrovics is széttépi a Doxáról szóló papírokat, hogy „egy másik múltba merüljön el” (241.). Dobrovics a Legendárium központi alakjához hasonlóan, regényszereplőknek képzeli el környezetét, erre a látszólag érzéketlen kívülállásra („Ez is jó lesz valamire” - gondolta gyakran (24.) mutat rá Vadnai Bébi, mikor a szerelem kapcsán a következőket mondja, „Majd meglátod te is, a szerelmi önkívületben vannak ilyen összefüggések.” (184.)

A Legendárium erősen önéletrajzi, Bereményi személyétől mégis eltávolított családi krónika, melyet az író kétszáz év eseményeire tágít ki, a legendás kassai puskamíves ükapa történetétől a 2025-ben visszaemlékező középső testvérig. A regény különböző életutak egymás mellé helyezése, melyek nem szervesülnek igazán egésszé. A család félresikerült, szerencsétlen sorsokat takar, egy-egy monológ egy-egy képlete az állapotnak. A reformkori memoárok modorától a szürrealista prózáig terjed a fejezetek stílusa és hangneme, képek, jelenetek, portrék, reflexiók, emlékek váltják egymást. Ez a fajta nyelvi fantázia hiányzik a Vadnai Bébiből, Bereményi hitelesen idézi meg nyelvileg is a negyvenes évek miliőjét, de nem vált nyelvet, mikor a hetvenes évekre vált. A Legendáriumban Bereményi önálló szólamokra bontja a narrá- ciót, hőseit térben és időben is kiszélesített dimenziókban mozgatja. Az Előhang

40