Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Morsányi Bernadett: "Megkomponálni a dekomponáltat" - B. Tóth Klári versei
MORSÁNYI BERNADETT „Megkomponálni a dekomponáltat" GONDOLATOK A PRÓZA ÍRÓ BEREMÉNYIRŰL VADNAI BÉBI1 EÍMÜ REGÉNYE KAPÓSÁN Bereményi Géza saját bevallása szerint „rendetlen prózaírói életművet”2 tudhat magáénak, s valóban, prózakötettel már kezdetektől nagyobb kihagyás után jelentkezett. A Legendárium (1978) nyolc évvel A svéd király után látott napvilágot (Bereményi a kötet megjelenése közötti időszakban nem foglalkozott novella- és regényírással, dalszöveget, forgatókönyveket3, és darabokat írt amatőr színházaknak), a regényt követő elbeszéléskötet, A feltűrt gallér (1994) tizenhat évvel később, az újabb novel- láskötet, a Jézus újságot olvas 2009-ben jelent meg, a Vadnai Bébi pedig 2013-ban. „Egy valamit nagyon nem tud egyelőre a Legendárium szerzője: megkomponálni a dekomponáltat.”4 - állapította meg a hetvenes évek végén Balassa Péter, a Legendárium ugyanis nem a generációk haladásirányára összpontosító, a nemzedéki váltakozás ritmusát kísérő klasszikus értelemben vett családregény, hanem esetleges fényképalbum, s az esetlegesség, a spontán játékosság, a véletlenszerűség kezdetektől Bereményi Géza műveinek sajátja. Bereményi vallomása szerint Bódy Gábornak köszönhetően kezdett el novellákat írni tizenkilenc éves korában. Az egyetemi szellemi körben Bódy lett a kalauza, aki akkoriban már írt novellákat, s hogy kicsikarja barátja elismerését, Bereményi azt állította, hogy ő is ír. Két-három oldalas hangulat-novellát mutatott meg Bódynak, s az írással az egyetemi alkotókor egyik felolvasásán sikert aratott. A szerző nyomtatásban 1969-ben jelent meg a Naponta másban A svéd király című elbeszélésével, a legendák szerint még csak két novellája volt, amikor Sík Csaba szerződést ajánlott neki egy kötetre. A svéd király (1970) című könyv két hét alatt készült el, nem volt egyértelműen pozitív a fogadtatása, de a kritikusok kiemelték Bereményi mesélőkedvét, játékosságát, atmoszférateremtő erejét, a magabiztos mesterségbeli tudást, az érett formai megoldásokat, a feltűnően kiművelt s választékos nyelvet, a szilárd gondolatrendszert.5 A kötet erejét bizonyítja, hogy a szerző évtizedekkel később is merít belőle, a Vadnai Bébi című regény tema- tikus-motivikus értelemben is utal a szerző első (két) könyvére. A Vadnai Bébit bírálók a mű dekomponált elemeire hívják fel a figyelmet6 (pl. a történetvezetés, a nyelvi megalkotottság, elbeszélői technika terén), én ezzel szemben arra teszek kísérletet, hogy röviden bemutassam a regény tudatosan megkomponált jegyeit, azokat a motívumokat és stilisztikai eljárásokat, amelyeket Bereményi korábbi prózaköteteiből átvesz, tehát kezdetektől és következetesen alkalmaz, vagyis „rendetlen prózaírói életművében” a rendre utalnak. „Én magam azokkal indultam, akik a magyar irodalom másodlagosnak számító vonulatából, a »ködlovagokból« próbáltak kiindulni. Mindenáron új szempontokra törekedtünk, és Csáth Géza törekvéseiben különböző indulások lehetőségét láttuk.”7 - nyilatkozta Bereményi 1971-ben, s ebben az interjúban poétikai törekvéseire is kitért, a stilizációt a „a történelmi idő és a jelen többrétegűségéhez vezető út”- nak tekintette. „Ezeket a rétegeket egymáshoz vetítve meg lehet tudni valami újat, fontosat a világról. A stilizáció ugyanakkor maradványokat romboló erő lehet, fel38
