Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

Schratt felveszi téli nagy kendőjét; az íróasztal fiókjából előveszi a kis ezüst kulcsot.

Szinte lopva szalad a kora tavaszi reggel napfényében a Park rejtett ajtajához. A rigó játszik a kerítésfal tetején, a repkény épp úgy lelóg az ajtó sarkára, mint máskor.

Izgalommal teszi a kulcsot a zárba, a kulcs nem mozdul. Rázza az ajtót, próbálja újra a kulcsot hiába.

Jobban megnézi: kicserélték a zárat.

Fáradtan, öregen, összetörtén teszi meg a pár lépést haza. Schratt: (az öregecske Nettihez) Beköltözünk a városba, Netti. Még ma. (Mintha álomban körülnézne a szobában.) Minden maradjon így.

CSIPKEFÜGGÖNY MÖGÖTT

A városi lakás néhány szoba. Ismerjük: szalon zongorával (itt tanított), ebédlő, hálószoba polgári, de félbaldachinos ággyal. A Gloriette csupa üveg, ezüst, világos gobelin, pálma volt. Ez itt télibb: súlyosabb cserépkályha, plüss garnitúrák, nehéz fotöjök. Mindkét lakásban ott a császár, Erzsébet és Rudolf képe.

A harmadik emeletről nézünk le a csipkefüggöny mögül. A Kärtner-Ring.

Az összeomlás utcai jelei: üzlet előtti sorban állás, tankok, tumultus, leszakított tiszti parolik - a tiszti rang, amit a császár legjobban féltett.

A KÉP KITÁGUL

o M 5 Az esti takarodó zeneileg megépített víziójával végig a Monarchián:

(1. jegyzet 17) Triesztben lehúzzák a Novarra zászlóját.

Prágában kiürült kaszárnya, részeg katonák öröme. Tiroliak tépetten hazaérkeznek.

Budapesten egy őszi villában megölik a miniszterelnököt. A takarodó jajong, egész közel kerül, üres kaszárnya az Alföldön, magyar bakaarc, ő fújja az utolsó takaródét.

Ismét a bécsi utca. Elhagyott kutyák, kódorgó gyerekek. Schratt az ablaknál áll. Figyel. Didereg. Második, sűrűbb csipkefüggönyt húz be.

Csend. Az óra jár.

Netti újságot hoz be. Schratt valami hírt lát meg Schönb- runnról.

68