Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

Schratt: megöregedtünk, Netti. (Nézi a régi ruhák szekrényét.) Öltöztess fel. (Kiveszi azt a ruhát, amit a császár a legjobban szeretett.)

Netti: Hová megy Gnädige Frau? El kell, kísérjem.

Schratt: Nem. Egyedül akarok menni.

Netti: Akkor hozom a Hansit. Elviszi Gnädige Fraut. Schratt: Lassan öltözik, minden darabot próbál a tükör előtt.

Netti: (Hansival tér vissza. Kétségbeesetten) Gna Frau, felszámolták a Standot.

Hans: Az állam autóba ülteti a kocsisokat — sofőrök leszünk -—

Schratt: Autóba nem ülök.

Hans és Netti tovább tárgyalják a szörnyűséget. Schratt lassan letűnik.

BÚCSÚ SCHÖNBRUNNTÓL

Schönbrunn kapujában óriási festett táblák. Megnyílt! Megnyílt! Múzeum! Angol, francia nyelvű szakértő vezetővel megtekinthető a park és a császári termek egyaránt. Belépődíj: —

Schratt: Jegyet vesz és elindul a külföldi turisták mögött. Cicerone: szokásos banalitásokat mondja: itt látjuk a parkot az ablakból x négyzetkilométer, a Gloriette, stb. Szá- guldva rohannak át a termeken, a vezető ügetve magyaráz, Schratt a turisták nyomában.

A császár dolgozószobája — Schratt megsimogatja a paravánt: „Gott erhalte...”

Cicerone: (rászól) A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos!

BOLYONGÁS A VÉGTELEN SZÉLÉN

Schratt már benn bolyong a városban, tépetten, fáradtan, szinte félálomban.

Becsenget a kapucinus kriptánál.

Kapucinus szerzetes: (kinéz, érezni: ez az örökkévalóság portása) Nincs látogatási idő —

Schratt: nem akarok bemenni - nem akarok - csak — (pénzt vesz elő) kérem - (a pénzre ráteszi a kis ezüst kulcsot) kérném, mondjanak egy misét őfelsége a császárért. —- FIN 69