Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Weiss András: A kezdet III. rész

A 7-es barakk mellett volt az 5-ös. Ez a barakk üres volt, azaz csak a funkciós foglyok (Blockältester, Stubendienst) lakták. A Blockältester Fábián Béla, egykori magyar parlamenti képviselő, valamelyik polgári párt elnöke. Ebben a barakkban tartották az E-láger blockältesterei a homoszexuális orgiáikat. Nagyon fel voltunk háborodva, hogy mi mint a szardíniák feküdtünk a barakkokban, és egy barakk üresen áll.

Valamikor július közepe felé lehetett, amikor a 19-es barakkot orvos-barakknak nevezték ki. Akkor a 7-esből az összes orvos átkerült a 19-esbe. Ebben a barakkban is vagy ezer rab lett begyömöszölve, itt is a földön feküdtünk, mint a szardíniák. Hogy valóban mindenki, aki ott volt orvos volt-e, nem tudom. Mostohaapámmal én is a 19-esbe kerültem.

A Blockältesterünk egy zöld háromszöges német, hamburgi, bűnügyi rab volt: Hans. (N. Gábor egy 1997-ben írt leveléből idézek: „Ennek a Blocknak a parancsnoka egy Hans Andri-schek volt, ezt gyakran kihirdette, mert azt az elvet folytatta, ha minden ember, akit megment, fogság után csak 1-1 Márkát ad, úgy egész életében nem lesz megélhetési gondja.”) Hans akkor már 6 éve volt lágerban, nem csoda, hogy nem volt normális. Egyszer Julius Cézárnak öltözve, lepedőbe burkolva valamiféle fonott koszorúval a fején, felállt egy olyan kétkerekű kordéra, amivel a kenyeret szállították a lágerba. A lopott kenyerekből felrakott egy jó csomót a kordéra, majd a két fogollyal végighúzatta magát a Lagerstrassen. Útközben pedig szórta a kenyereket. Hihetetlenül élvezte, hogy a rabok ölik egymást a szétdobált kenyérért. Ezzel a szadista vonással ellentétben, vagy emellett, rendszeresen felolvasta a barakkban a „Völkischer Beobachtert”, amihez SS összeköttetési révén jutott hozzá. A bűnöző, a szadista Hans, ember volt. Lehetett vele beszélni. Egy alkalommal közelébe férkőzve megemlítettem neki, hogy én is hamburgi vagyok. A kiejtésemről ez legalábbis nem volt cáfolható, hiszen németül a hamburgi Schwesteremtől tanultam. O mesélt is Hamburgról eleget, úgy hogy hihetővé tehettem a mesémet. Azzal a kéréssel fordultam hozzá, hogy szeretnék éjjeliőr lenni. (Minden barakk előtt 2 éjjeliőr ült, akik felelősek voltak azért, hogy senki sem hagyhatja el éjjel, valamint az időnként elrendelt Blocksperrekor a barakkot, csak a bejárat előtt a szükségleteknek felállított hordókig. Arra is ügyelni kellett, hogy ilyenkor a pokrócot a barakkban kellett hagyni. Hans rám nézett és kinevezett „Főéjjeli őrnek”. Ettől kezdve éjjelenként a barakk előtt ültem, nappal viszont, az Appell után, az üres barakkban alhattam.

Hans két ízben is elintézte, hogy beosztott egy fűtégla kommandóba, amely a női lágerból futéglát szállított a „Kanadások” által lakott lágerrészbe. A „Kanadások” barakkjai a nagy raktárak mellett voltak, azok mellett a raktárak mellett, ahol a rab- lott holmikat tárolták. Ez a lágerrész, valahol a kórház-láger mögött volt. Kanadának hívták azt a kommandót, amelyik a vagonok kirakodását végezte, valamint a rablott holmik szortírozását és raktározását végezte; tagjait kanadásoknak (Azért Kanadának, mert olyan jó dolguk volt, egyrészt a vagon kirakodásnál zsákmányolt élelmiszerek, valamint ruhadarabok miatt, másrészt, mert jobb ellátást is kaptak). A barakkjaik, legalább kívülről, csinosak voltak, még virágok is voltak körülöttük. Ezen a részen kívül Auschwitzban semmi zöldet nem láthattunk, patkányokon kívül más állatot sem, madarakról nem is beszélve. Az a Lágerrész ahonnan a fűtéglát hoztuk, és ahol anyám is volt, még épülőfélben volt, hiányoztak a mosdóbarakkok és a ba84