Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Weiss András: A kezdet III. rész

dolgát a barakk bejárata előtti hordóba akarta elvégezni. Akkor végiglépegetett az alvókon, ami ismét jajgatást és szitkozódást eredményezett.

A n-es barakkból átjelentkeztem a 7-es barakkba, az úgynevezett szakmunkás blokkba. Itt egy Rubin nevezetű zsidó volt a „Blockältester”. Gondolom mostohaapám, aki ebbe a barakkba került intézhette el nála, hogy átvettek. Állítólag ebből a blokkból, a szakmunkásokat, elfogadható munkákra vitték Németországba. Én villanyszerelőnek jelentkeztem, amiben valamelyest kiismertem magamat, de emlékezem, bifláztam az elméletet, például egy alternatív kapcsoló szerelési előírásait. Hogy honnan? Nem tudom, csak gondolom, hogy a barakkban levő valós villany- szerelőktől.

A „rabok” amaz igyekezete, hogy jól nézzenek ki, nehogy szelekcióknál gázba küldjék őket, juttatott első plusz kenyérhez. Valahonnan szereztem egy ócska borotvapengét, és barátommal, B. Tomival, borotválásokat vállaltunk. A pengével, csak úgy szárazon, valahogyan lekapartuk a szőrt és ezért kis darab kenyereket kaptunk.

Időnként „szelekciók” voltak. A szelekcióknál, csak úgy ránézésre, a már nem munkaképes rabokat kiválogatták és gázba küldték. Egy ilyen szelekcióra, a 7-es barakkban pontosan emlékezem, ezt Mengele végezte, itt őt jól megfigyelhettem, így tudom, hogy a mi érkezésünkkor nem ő döntött felettünk. Mostohaapám hasán volt egy kelés. Amikor Mengele odaért hozzá és a kelésre nézett, mostohaapám németül (ő Grazban járt egyetemre) jelentette, hogy ő is orvos, és a hasán az mindössze egy kelés. Mengele nem mondott semmit, továbbment.

Egy kép: (nem sokkal Birkenauba érkezésünk után), Cs. Lajos, mostohaapám sógora, a velünk szembeni barakk „Apell Platzán” (a barakkok melletti területet hívták így, mert ott tartottak naponta létszám ellenőrzést) jógázik. Mostohaapámmal ször- nyülködtünk, hogy Lali milyen hülye, mert miután kihirdették, hogy a gyengélkedőket „Schonungslagerba” (Kímélő tábor, gyengélkedőknek) viszik, önként jelentkezett. Mi tudtuk, hogy ez a gázkamra, próbáltuk őt meggyőzni, hogy ne jelentkezzen, de sikertelenül. Áttették a velünk szembeni barakkba és agybeli állapotára jellemző módon, jógázott. Aztán meggyilkolták (minden más Euphemizmust elítélek). (Dr. Cs. Lajos MÁV orvos volt, úgy 50 év körül, fia Cs. Jancsit is meggyilkolták, úgy, mint édesanyját és nővérét Évit. Mind katolikusok voltak, Évi különösen buzgó, vallásos leány volt, lehetett vagy 20 éves).

Egy másik kép: B. József, apám egy orvoskollégája, panaszkodik, hogy már egy hete nincsen széklete. (Dr. B. József uraiújfalusi körorvos, túlélte a táborokat, később Szombathely város tiszti főorvosa. Feleségét meggyilkolták, fia Tomi túlélte). Hogy miért maradt meg ez a kép - magam előtt látom az arcát - talán, mert komikusnak éreztem.

Egyik legtisztábban megmaradt képem, Neumann az üveges. Valószínűleg valamelyik elmegyógyintézetből hozták Birkenauba. Barkácsolt, fából kifűrészelt kitüntetéseket aggatott magára, valamiféle szerszámos ládát hordott a hátán és a cigány báró dallamára azt énekelte: „Fenstermachen ist nicht schwer, ist nicht schwer!” Mindig erre a dallamra táncolva ment végig a barakkok előtt. Az SS-eknek komoly szórakozására szolgált, így - legalábbis egy darabig - megúszta a szelekciókat. Hogy mi lett vele? Számomra elveszett a ködben.

83