Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Onagy Zoltán: Grádéi hajnalok Zalánnal
0 N A C Y ZOLTÁN Ggrádéi hajnalok Zalánnal ÖTVEN ÉS HATVAN KÖZT Zalán Tibor hatvan éves 2014. augusztus 27-én. Költő, író, drámaíró, dalszövegíró, pedagógus, dramaturg. Legújabb kötetei: Fáradt Kadenciák (vers, 2012); Holdfénytől megvakult kutya; (vers, 2014); Papírváros (letarolva, három, regény, 2013). Arctalan nemzedék (esszék, kritikák). Az életinterjú-részlet a pálya hozzánk legközelebbi szakaszáról kérdezi a Zalánt, a műfaji sokszínűségéről és arról, „hogyan válik el, szála- zódik szét a legenda és a valóság?” ’04-14. - „REGÉNYEK" „MESÉK'! „ESSZÉK” „DALOK” „DRÁMÁK" Könnyen, szinte irigylésre méltó könnyedén közlekedsz a költészet valamennyi testvérpályáján. A politika ezt nevezné egészpályás letámadásnak. Az élet bizonyos események, történések nem férnek el a költészet címszó alatt. Ezt a kor hozta, nyilván. A lányaid születésével kidugta fejét HI-SZEN, a guruló madár. A következő években még két Bongóc mesekönyv. De nem csak, jut eszembe, hanem a szemed továbbra is rajta tartod a mesefelhozatalon, hiszen hosszú éveken át meserecenziókat írsz az Új Könyvpiacnak, ismerőseim nagy része útmutatásaid alapján választanak könyvet aktuális kisgyerekeiknek. A lányaim születésével megváltozott a viszonyom a gyermekköltészethez. Addig nem nagyon érdekelt, ami érthető is, fiatal voltam, nagy dolgok izgattak, nem kis szöszögések, ritmikai játékok, a világot akartam megváltani, nem kis csúszómászóknak gügyögni a versekben. A sors úgy hozta, hogy sokat kellett törődnöm - hála istennek és köszönet ezért, így visszanézve - a két lányommal. Feleségem üzletkötő, sokat utazott, gyakran volt távol a családtól, így az esti mesélések rendre nekem jutottak. Meséltem is Sárának és Juditnak derekasan, kivégeztük az összes Grimmet, az összes Andersent, az összes Haufot, az összes Benedek Eleket, a hetvenhét és az összes magyar népmesét... Kivégeztünk mindent, amit kivégezni tudtunk, és akkor felmerült a két lányban, hogy én találjak ki új mesét számukra, ráadásul folytatásos mesét, hiszen azért vagyok író. Nagyot sóhajtottam, és beleáll- tam, estéről estére saját meséket találtam ki a szórakoztatásukra egy molnárról és a szamaráról. Ezek a mesék sohasem jelentek meg nyomtatásban, ezeket a meséket nem írtam le és nem is fogom, úgy gondolom, ezek annyira az övéké voltak, hogy a legtisztább, ha ők őrzik meg a lelkűkben a régi kis ostobácska történeteket, amelyeken annyit nevettünk elalvás előtt a gyerekszobában. Judit talán meg sem volt még, amikor egy szigligeti kéthetes tartózkodásom alatt megírtam a Hl-SZEN, a guruló madarat. Sárának az volt a kérése, hogy olyan állatkáról írjak neki mesét, amilyenről még soha senki sem írt ezen a világon. Kitaláltam tehát egy nemlétező állatkát, a guruló madarat. Nincs szárnya, nem tud repülni, tolla is csak egyetlen van, viszont nagyon okos(kodó, mint minden kisgyerek, és több millió éves madár bébi), aki a jégpacsirta dalán fel tud emelkedni a magasba, és le tud esni onnan, amikor a pacsirta megsértődik - örökké vitatkoznak - és elhallgat. Pikareszk szerkezetre 55
