Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Fenyves Marcell: Nudliász

- Kurtát szívok, öcsök. Be a zsebbe az ócska bagóval! így rátörni szegény asszonyra! Romokban e zárka: forgószél, a talaj rengése okozna ilyen kárt,

mégse haragszom rátok ezért: kupi volt a lakásban...

Most eltolja magától messze a jénait és más, lágy hangon folytatja, felülve a mámi, beszédét.- Pár hete sajg a fejem; fura gondolatok sokasodtak, és agyamat köd lepte be, olykor félrebeszéltem.

Gyűltek a népek, mind kúrálni a ritka szerekkel,

mégis a baj most szűnik: alábbhagy a görcs koponyámban. Mert fali tükrömből szemlélem a benti világot, láttam, amint nagy sonka zuhan, majd landol a földön, jókora port felverve amott, a küszöb közelében.

Résnyire hagytátok csak nyitva bejárati ajtóm, mégis a kandi fejecske befért; szimatolja a prédát Saller Miksa, a sarki csöves lüké mopszli szukája.

Ismerem őket. A bácsi talán két évvel idősebb nálam; a szörnyű koldussors közepette e jószág tart ki csupán mellette, ha éh is az eb vacsorája.

Míg hülyeségekkel tömtétek — amúgy teli - - búrám, megragadá a fogával a nála nagyobb, kötözött húst, és vonszolja az ajtón túlra; farával utat nyit Saller Miksa, a sarki csöves lüké mopszli szukája.

Néztem, amíg lehetett, ujjongva a lelkem eredt már könnyen utána, követve latort, míg végzi e munkát; közben a kedvem is újult és tovatűnt a betegség.

Látom, az arcotokon kusza érzések sokasága rendezi át a vonásaitok; jólesne talán egy csésze erős kávé. Szivar és cigi mennyei mellé.

(Epilógus)

Végeztem, Múzsám. Vidd hírül a pesti fiáknak: így mulatott ’Palotán, bikakedvek közt laza társuk.

Jó szándék vezetett, noha főm csóválom. Erednek és mélyülnek a homlokomon fura, gond-kusza ráncok. Játszani támadt kedv. Mi az árkusokon: szüleménye elmém nyugta okán, már-már nemesebben a szívnek. Mennyi celeb s kotorékember! Suta lúzer a költő. Újabb harc idején a szobámban elalszik a Múzsa.

54