Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Fenyves Marcell: Nudliász

FENYVES MARCELL

Nudliász

Jó ez a Fecske, icsém, s te Camelt eregetsz a pofámba!” (Czinke Beretta, a külváros poétája)

Múzsa, ma sajn’ baleset történt, egyedül te segíthetsz: Nimfabigé letepert, s kiüté pennám a kezemből.

Kurtaeposznyi szöveg kell és márvány-epilógus.

Bár Rákospalotám szigetén csak a port nyelem egyre, sodrok a nemzetiből. Kösz szép’. Te se költs a piára.

Réges-rég, amikor rákmód lépkedtek a tyúkok: hátrafelé, nem előre; a nők bundában aludtak nyáron is és restelltek a férfinemen vihorászni, nudli királyságban, hol a honféltés ügye szent volt, két táborra szakadt az egész ország, marakodván egyre a népek azon, hogy a süntrónszékbe ki üljön.- Túr bán tíz gombócot eszik, ha leül vacsorázni, nemzeti herbateát kortyol mellé! A különb ő. így szítván a viszály tüzeit fityeszes vagabundok,

Ármány népi dohányt tömködtek a makrapipákba.- Mázsás sámlira állva beszél, mit a törpemagasnok hurcol utána lihegve; mi sors! Na de Lári Afári...

Szélsebesen feleiének a Lári Afári-Dalárda

szál ibolyát tartó veteránjai, erdei hangon, így telt-múlt az idő, de az országnak se királya, hadvezetője se volt, ravasz ellene összedobolta gyorsan a szétszéledt kapanyányimonyók-sereget, hogy nudli királyságot letarolja ezer lovasával.

Dönteni kellett hát, ki az úr: fityeszes, vagy a másik főszer a vész idején is. Előtte szokásszerüen vagy tíz deka kurva büdös Pálpusztai sajtdarabot még szent celofánra helyeztek a vak s hülye lótifutik, hogy merre az orruk után visz az út, napokig mutogatván szaglásszák csak a férfiak, és megutálva az éltük, álljon mind - ki előbb, ki utóbb - be lovas katonának. Felkerekedtek most pártos daliái e honnak, megtudakolni, miként szűnhet meg a régi viszály, mert népszavazás nem volt; a paraszt meg a nője a földre gondolt és alig értik, mint fordulnak a dolgok nudli királyságban, hol a soproni Zok fia, Zokfi nemzeti bölcs, de a vénnek akós hordó a lakása.