Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 20.)

Mindannyian derültünk és szerettük a szegény, szorult helyzetbe került, egykori királyt.

Taps viharzott fel alighanem azért is, mert az ügyes felszolgálók gyorsan telehordták az asztalt boroskancsókkal és csilingelő poharakkal. Általános koccintás kezdődött.

Még magasabbra hágott a hangulat, amikor bejelentette egy másik szót vivő, hogy ebben az évben is maguk között üdvözölhetik B. Fidanka szófiai művésznőt, aki huszonegy húros hárfán ad elő.

Egy kicsiny színpad előtt szétlebbent a függöny és ott ült hangszere mellett a mosolygó művésznő. Középkorúnak gondoltam. A taps és hangoskodás erősödésével párhuzamosan mindinkább engedett nagyestélyi ruhába merevített, ünnepi tartásából, szabadon kezdett nevetni barna szemeivel és pirosló szájával. Sötét haja fürtökben göndörödött a homlokán és mezítelen nyakán, ahol egybeolvadt azzal a csipkefodorral, amely feszes blúzát szegélyezte.

A közönségre sugárzott, csillogó tekintetéből a biztatás, a hála és a jutalom ígéretét olvashattam ki.

Pengetett zenéjéből viszont semmit nem értettem, de nagyon adtam az áhíta- tost.

Igazán szépnek láttam ellenben a hullámzó-vonagló mozdulatsort, aminek révén ölelkezett a hölgy a hangszerével.

112.

A házi zene után hasonlóan felséges, különféle húsokat kaptunk.

„Feast for the gods” - súgta a tolmácsnő.

S az isteneknek való lakoma után az asztalról el nem fogyó sopszka saláta, valamint a jó borok társaságában folytatódott a határok nélküli diskurzus.

Szó esett egyebek mellett arról, hogy azért nehéz a népeket kormányozni, mert az érdek sok nyelven beszél és nagyon sok alakban nyilvánul meg,

Valaki azt állította, hogy a diktatúrába belefáradt magyar polgárok az anarchiába menekültek.

Cáfolták egyszerre ketten is. Azt a lenini gondolatot idézték, hogy a forradalom a legnagyobb rend. Úgynevezett békeidőben mindenki mindig máshol van, mint lennie kellene. A forradalom rántja rendbe a ténferegve tántorgó sokadalmakat.

Kerekded előadást hallhattunk arról, hogy testünk nedvei rendezett és szabályozott körforgást végeznek s mindez akaratlanul és észrevétlenül alakítja személyiségünket.

Arról is hangzott el tájékoztatás, hogy a szocialista tábor jelenlegi, 1956-os költségvetésének minden harmadik forintja és levája világháborús készülődésre megy el.

Madam Krum férjét tömör tósztban méltatták. A szónok egy mondatát megjegyeztem. „Nem ismertem embert, aki tisztább meggyőződéssel szolgálta azokat, akik a hóhérai lettek.”

Felzaklatott a gondolat, és szereplési vágyam támadt. Kérleltem a tolmácsnőt, segítsen, hogy én is tósztot mondhassak.

Mielőtt azonban díszesre tervezett szavaimmal magamtól előhozakodhattam volna, kicsi termetű, de nagyra nőtt indulattal rendelkező ember késztetett meg32