Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 20.)
szólalásra. Arról beszélt, hogy bécsi riporternek nyilatkozott neves magyar író, és azt állította, hogy az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek során a fasizmus minden üledéke felkavarodott. A riporter úgy kommentálta ezt a véleményt, hogy igazodás a Rákosi-rendszerhez.- Maga miként kommentálja? - szegezte egyenesen nekem a kérdést. Változatlan fordítói modorában, de halkabban hozzátette az okos tolmácsnő, hogy szerinte ne válaszoljak, illetve olyat mondjak, mintha semmit mondanék. Töprenkedő arccal, szinte suttogva nyilatkoztam, hogy ködben a testek, haragban a gondok látszanak nagyobbnak, márpedig a magyar glóbusz felett most harag és köd kavarog. Nagy csend lett. Percnyi szünet után az előbbinél is komorabb, egyben ájtatosabb hangon suttogtam:- Akármi vár otthon, hazavágyom. Ha magvában igaz is volt, amit mondtam, tremolóban előadva hamis pátoszt sugallt, és nem is illett ide. Szabadulni akartam érzelgőssé nyomorodott modoromtól és az általa érezhetően kiváltott zavartól, megilletődöttségtől, ezért harsányan felkiáltottam:- Kegyeltjéül fogadott ma engem Fortuna, mert abban a kiváltságban részeltetett, hogy köszönetemet nyilváníthatom a jelenlévő méltóságoknak a nagyon megtisztelő meghívásért. - Végighordtam játékosra nyílt tekintetemet a körben álló öregeken és kinyújtottam a karomat feléjük. - Kapcsolatba lépett azonban önökkel is ma Fortuna, amennyiben bájitala révén rávette önöket, hogy engedjenek ízlésük szokott és magas színvonalából csak a mai estére, és ültessenek maguk mellé, távolról sem egyenrangúként, hanem csak úgy, mint költöző madarak elhulló tollát szokás kalap mellé tűzni. Zaj, nevetgélés márványozta át a csendet. Olyan magasba emeltem a hangom, akárha vásári kikiáltó lennék.- Gyönyörűség marad számomra ez a mai este az elhangzott szavakkal, az ételek ízével, a borok zamatával, és a felcsendült muzsika hangjaival együtt! Örömmel hí- resztelem honfitársaimnak, ha egyszer hazakerülök, és bizonyosan hazakerülök, hogy kiknek a társaságában mulattam magam Bulgáriában ezen a szép estén, mialatt otthon vérrel írják a mai napot, és e percekben is hőstettek és gaztettek vannak születőben? Nekihevült hangok harsogták, hogy „Ne vándoroljon!” Azt a szót is kiáltotta valaki: „Franchise!” A tolmácsnő úgy fordította: jogosság, igazolás, mentesség, vagy efféle. „Maradjon itt Bulgáriában! Úgy élhet majd közöttünk, mint Krisztus ölében!” Magasra emeltem a kezemet és amennyire még tudtam, a hangomat is.- Mindenemet odaadtam volna, ha azon múlik, hogy ez a ma este így sikerüljön! Mindent nagyon köszönök! Enyhén szédültem az italoktól is, meg saját szövegemtől is. Illeszkedő, törleszkedő, gálád rókabeszéd volt, mondtam magamnak. A tolmácsnőnek köszönetét motyogtam, valamint, hogy nem akarom tovább fárasztani, és egy lunátikus módján elindultam távolabbi helyek felé. Amennyire percekkel korábban az embersűrű közepébe akartam kerülni, annyira vágytam most kifelé belőle. 33