Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 20.)
CSÁK GYULA Háttér (ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 20.) 104. Amikor harmadszor hajolt hozzám a tolmácsnő, és elismételte, hogy egyet se aggódjak, mert ő minden áron beprotezsál a targovistei borüzembe, akkor felordítottam:- Semmi Áron Sem Akarok Oda Menni! Olyan hirtelen kaptam tágult tekintetemet az autó ablakán kívüli világra, hogy fájdalom nyilallt a nyakamba. Görcsbe rándultak arcizmaim. Zsibbadt a térdem, ahová öklömmel ütöttem. A mögöttem harsogó csend tudatta velem, hogy nagyon meghökkentek útitársaim. Magyarázatot vártak talán, de mit mondhattam volna? Ráadásul kiáltozásom végére berekedtem. Egyébként magam sem igazodtam el a történteken. Kifelé néztem, de behunyt szemem redőnye mögött az elmúlt pillanatok körül kavarogtak kusza érzéseim és gondolataim. Jogosan bőszültem fel, az nem lehet kétséges, szögeztem le magamban. Mert honnan veszi a bátorságot ez a tyúk, hogy kifigurázza borissza voltomat? És persze, nem is a borról van szó. Az csak éppen kapóra jött ürügy, egyetlen a sok közül. Mert bármilyen egyéb ürügy is jó ennek a tyúknak, hogy pimaszkodjék velem. Jó ideje készülök, hogy megállj-t kiáltsak neki. Most megkapta! Ámde jogosult haragom lángját már fellobbanása pillanatában fojtogatni kezdte az alattomosan támadó szorongás, hogy mi lesz dühkitörésem folyománya? S ettől új minőséget kapott heveny izgalmam. Kényszerültem, hogy alaposabban elemezzem dúlásom kiváltó okát. Targoviste házai közé érkezve is ezen, meg a hozzá társuló kérdéseken rágódtam. Hol egyik, hol másik álláspont felé vonzott váltakozó meggyőződésem. Azt a feltevést erősítettem például magamban, hogy szándékolt rosszindulattal viseltetik irányomban a tolmácsnő. Tudatosan törekszik a megalázásomra! Ezt azonban az a kérdés követte, hogy nem azok félnek-e a megalázástól, akiket meg lehet alázni? Erre nem tudtam felelni. Arra azonban alkalmas volt a kérdés, hogy elbizonyta- lanítson, és a direkt rosszindulat vádját visszavonjam. Kicsit bántam ezt a nagyvonalúságomat, mert úgy voltam vele akkor, hogy ha a legrosszabbat mondom róla, még mindig kevesebb, mint amit érdemelne. Igenis minden ürügyet felhasznál a bosszantásomra! És emiatt megnövekedett bennem a visszafojtott feszültség. Oldanom kellett legalább egy üvöltéssel, ha már egyéb, istrángot szaggató tettet nem hajthattam végre a szorításból való szabadulásom érdekében. 15
