Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Szepesi Attila verse
BOSZORKÁNYKOR Gombák mestere, Franciaföldről hozzánk szegődött tudós Clusius, hányszor kószáltam nyomodban, pilisi szurdokban vagy a Mátra bércei alatt, keresve a lucskos avarban rejtező kozák-süvegű kucsmagombát, az illatozó lila pereszkét, fenyves rizikéit vagy a poszogó pöfeteget. Réten a parányi szekfűgombát, meg a csiperkét, mely titokzatos gyűrű-alakban lepi el a pázsitot, boszorkánykörben, ahogy a pusztában vagy a szélfújta ligetben barangoló boldogult eleink mondták. És kutattam erdei nyárutók ritka kincsét, a fodros káposztagombát is, a kékes-zöld galambicát, meg a hordóhasú vargányát. És fő-fő kedvencemet, a tölcsér-alakú fekete trombitagombát, amit holtak trombitájának mond a balga német, s ami fűszeres illatával betölti a Kisasszony havában a veresedő-lombú erdőt. GABI BÁ Amikor elfogyott a Szeged-alsóvárosi kocsmában az utolsó garasunk, rendre felugrottunk Gabi bához, aki szobafogságra kárhoztatva élt, felesége így óvta a fölös-számú poharaktól. Felcsillant a szeme, kitett az asztalra egy hasas demizsont, abból kortyolgattuk a pusztamérgesit, és az aggályos Irmuska néha még arra is ráállt, hogy mákonyos patrónusunkat magunkkal cipeljük valami cimbalmos mulatóba. Egyszer, éjfél felé épp a Idősök kapujánál támogattuk hazafelé, amikor makacsul megtorpant, kitépte magát a kezünkből, és azt ordítozta: hová hurcoltok, rongy ávósfajzatok, én itt még sose jártam! Majd tántorogva futni kezdett, végül lehanyatlott a fűbe, de tovább rúgkapált, amikor kétoldalt belecsimpaszkodva talpra próbáltuk állítani. TARKA SÜGÉR Ritkán találkoztam apámmal, aki tőlünk távol élt, új családja körében. Egyszer meglátogatott a jászsági iskolában, ahol egy évet tengődtem képesítés nélküli nevelőként. Hajnalban kimentünk a Zagyva-partra pecázni, bár nem volt felszerelésünk, se engedélyünk. Fogtunk is mindenféle apróhalat, veresszárnyút meg karika dévért, végül apám kirántott egy tarka sügért, és közben elmesélte: a hadifogságban, ha akadt egy kis szabadidejük és a foglárok megengedték, 3
