Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Weiss András: A kezdet II. rész
adta apja, a „Psychologie der Musik” című tanulmányát, ami Mosonyi Dezső intellektuális ambíciójáról tanúskodik. Miközben írok, kezembe vettem a könyvet és látom, hogy a fia Pierre Mosonyinak hívja magát. A könyv a Tonos kiadónál, Darrn- stadtban jelent meg. Mosonyi felesége bécsi volt, magyarul erős osztrák akcentussal beszélt. Mosonyi Péter, pardon Pierre Mosonyi, apja könyvének kiadói előszavában - szerintem - sok botorságod ír. Baranyai Gyulára6 képszerűen nem emlékezem, de arra igen, hogy egy alkalommal a főtéri villanyóra késése miatt lekéste a budapesti vonatot, és mert ezáltal lekéste Budapesten a saját koncertjét, be akarta perelni a VEMR-t. (Vasmegyei Elektromos Művek) Aztán muzsikus barátai lebeszélték erről a szándékáról. De Szombathelyen még sokáig mosolyogva beszéltek erről az „ügyről”. A Kvartett a Szombathelyi Kultúrházban rendszeresen szerepelt. Az egyik ilyen koncertre képszerűen emlékezem. Alice néni nagyon elegánsan egy akkoriban ki- sestélyinek nevezett középhosszú fekete ruhában, Vajda Imre, világító kopasz fejével, Mosonyi Dezső, brácsázás közben mindig hevesen szuszogva és Mostohaapám a csellóval. Emlékezem, Vajda Imre zsebórája koncert közben csengetett. Családunkban, mármint Mostohaapám, Anyám és én, ha valaki szigorú volt, úgy az Anyám volt, Mostohaapám a világ legjobb és legnemesebb embere volt. Sokat játszottunk együtt, villanyvasúttal meg Mensch ärgere Dich nicht-et és sokat is magyarázott nekem. Hogy ki mindenki élt nálunk az évek folyamán, csak nagyon nehezen tudom rekonstruálni. Tetáról már írtam. Apám életében volt egy szakácsnő és egy szobalány, aztán a házmester és a felesége, majd idővel a 3 gyereke. Apám halála után a Személyzet megcsappant, maradt csak egy mindenes és a házmester család. Ezen kívül miután Anyám, apám halála után kiadta a földszintet (egy fürdőszobát építtetett Apám dolgozószobája helyére, valamint egy külön bejáratot) ott egy ezredes a német barátnőjével lakott, a vendégszobában pedig egy „szobaúr”. Az egyik szobaúrra élénken emlékezem: Magyar úr. A Generáli biztosítónál volt, nem tudom milyen minőségben. Az, amiért emlékezem rá, az az, hogy Magyar úr szabad idejében feltaláló volt. Feltalálta a háromdimenziós mozit, az volt a trükk, hogy valamilyen füstön keresztül kellett vetíteni. Sajnos a találmánya nem haladta meg az igazán szegényes elméletet. Magyar úr után Grünwald Baba volt a vendégszoba lakója. Baba a nyőgéri birtok bérlőjének lánya volt. Szüleim jóban voltak velük, és amikor Baba, úgy 16 éves korában, a szombathelyi líceumba váltott (nem tudom, hova járt előtte) kosztba adták hozzánk. Akkori megítélésem szerint nagyon csinos volt. Nem csak lakott nálunk, hanem természetesen velünk is étkezett. Ezekről, a közös étkezésekről semmilyen emlékképem nincs. Apám a garázs helyére épített iroda lakosztálya is ki volt adva. Itt egy nekem rendkívül kedves főhadnagy lakott, aki barátkozott velem. Nyáron gyakran a kertben ült fiatal tiszt barátaival együtt és kártyáztak. 1938 nyarán kellett, hogy legyen, amikor egy ilyen kártyaparti alkalmával az asztal alatt ültem és hallgattam, ahogy beszélgettek. Az én „Barátom” arról beszélt, hogy a szombathelyi hadtest az „Anschlusskor” riadó készültségben volt, mert Hitler csapatai nem vonultak be Bur- genlandba és ezt úgy értékelték, hogy arra vár, hogy oda a magyarok vonulnak be. Sajnos, mondta, a vezérkar ezt nem tette meg. 71