Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Weiss András: A kezdet II. rész

utóbbival mindössze néhányszor találkoztam a múlt század negyvenes éveinek vége felé. Szigorú kinézésű, feketébe öltözött, szemüveges hölgyként tűnik előttem mind a kettő, gondolom ezért mosódnak össze. Nem hiszem, hogy valaha nevetni láttam volna Wiener Lilit, ellentétben Bárdos Alizzal, aki csak mosolyogva van előttem.

Wiener Lili férjére, Alexander Józsefre, viszont élénken emlékezem. Bevallom, keresztnevére nem emlékeztem, utána kellett néznem. Én ugyanis, nagyon tiszteletlenül, úgy hívtam, mint barátai: Tyukszi. (Ez a név a tyúkeszű lerövidítése; hogy miért hívták így, nem tudom.) Mintha biztosító ügynök lett volna, vagy valami hasonló, mindenesetre a foglalkozása nem örvendett nagy tiszteletnek. Érdekes, amikor a keresztnevét keresgéltem, először a Szombathelyi Gettó listán néztem utána, és nem áll rajta, noha én tudom, hogy ott volt. Bárdos Aliz és Wiener Lili között valamiféle feszült viszony volt állt fent. Miért, miért nem, nem tudom. Wiener Lili a városi zeneiskolában tanított, és Bárdos Aliz is. Ennek ellenére, Aliz néni, valamilyen formában magasabb hierarchikus szinten volt. Jellemző módon, arra emlékezem, hogy Wiener Liliről mondták, hogy bizony ő Bécsben a Gerngrosstól öltözködik, olyan hangsúllyal, mintha a Gerngrossnál, a Wiener Lilin kívül, a császári ház is öltözködne. (Valójában a Gerngross a Budapesti Divatcsarnok nívóján álló, inkább olcsó áruház volt). Ez a Gerngross történet persze nem csak Wiener Lilire, hanem az egész szombathelyi „Jobb polgárságra” jellemző. Az egészből, amit Wiener Liliről írtam, azt hiszem, magamnak és másnak is kiderül, hogy nem nagyon kedveltem. Pedig minden tőle telhetőt megtett, motiváljon, a „Vasvármegyében” elhelyezett egy kis hírt, miszerint új tehetséget fedezett fel, t. i. engem. No. De azért Schumann „Fröhliche Landmannjáig” eljutottam.

Dr. Vajda Imre (Schlittenkopf volt a beceneve, mert kopasz volt és „szánkózni lehetett a fején”). O Weinerről magyarosított Vajdára, de nem volt rokonságban Weiner László a szombathelyi komponistával. Ügyvéd volt. Elvesztettem nyomát az emlékezetemben valamikor 1943-ban, nem emlékezem rá, hogy találkoztam volna vele 1944-ben. Meghalt volna? Nem hiszem, arra emlékeznék, akkor még a halál nagy eseménynek számított, tehát megmaradt volna a fejemben. Vajda időnként második hegedűt játszott. Ébresztős zsebórája volt, és reggelente 8 órakor ébresztette magát; így a vonósnégyes hangversenyein, a szombathelyi kultúrházban, pontosan 8-kor, mindenki nagy örömére, megszólalt Vajda Imre zsebóra vekkerje.

Dr. Mosonyi Dezső, mint öregember van az emlékezetemben. Most utánanéztem, látom, hogy 1888-ban született, tehát a negyvenes években ő az ötvenes éveiben járt. Nem volt szép ember, hogy enyhén fejezzem ki magam, és brácsázás közben rettenetesen fújtatott. Nőorvos volt. Fia Mosonyi Péter és lánya Mosonyi Gerti túlélték a háborút, és ha jól tudom mind a ketten Londonban élnek. A fia kiA Kvartett + Baranyai

70