Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz
kot ültessenek, utódokat szüljenek, mint a jobbágyleányok. Olvasni legtöbbjüket megtanították, de írni már nem. Nehogy tiltott szerelmes levelekkel erkölcseiket megrontsák, jó hírüket veszélybe sodorják. A legtöbb Dukai Takács Juditról írt műben szerepel ez a nemeskisasszonyokra váró jövőkép. Az értelmiség, a tanult nemesség körében azonban egyre többször megfogalmazódott, hogy a leány, a nő többre termett, és tanulásra, a művészetek művelésére alkalmas. Judit, Kresznerics Ferenc kiállását a női költők mellett Kazinczy megfogalmazásában is hamarosan olvashatta. Az irodalom vezéralakja is úgy vélekedett, hogy a tradicionális asszonyi szereppel összeegyeztethető a poézis. Ez a vélemény a napóleoni háborúk elmúltával egyre nagyobb körben talált egyetértésre a műveltebb körökben. Ezt a nézetet Dukai Takács István is sajátjává tette, és igyekezettel munkálkodott, azon, hogy a kemenes- aljai nemesség körében is elfogadtassa lánya szépsége és műveltsége által. Az új, az 1813-as év kezdetével átüzengetett a nemesi portákra, hogy újra be lehet térni egy kis vendéglátásra, beszélgetésre, ha a télviharok és a behavazott utak azt megengedik. Egyre többször álltak meg a szánok, magányos lovasok az udvarház előtt. A cselédek tisztelettudóan hámozták ki az urakat és a hölgyeket bundáikból, takaróikból; látták el a deres orrú, nyerítő lovakat az istállókban. Judit kivirágzott. Hozatta a tüzes pálinkát, a forró bort, a füstölt húsokat a szesz alá. Melegedjen át a fagyos test, oldódjon a nyelv, teljen meg a szoba víg beszéddel! Édes Attya párás szemmel nézte lánya átváltozását. Judit jó érzékkel szűrte ki a szavak zsongásából, mi lesz az a téma, amit ezzel a társasággal körbe lehet járni, vitát lehet gerjeszteni, érveket, ellenérveket kicsiholni a jelenlevőkből. Ebben apja is segítette.- Ez az esztendő eldönti Napóleon háborúinak sorsát. Nem tudja a korzikai ösz- szeszedni magát a muszkáktól kapott vereség után - mondta két pipaszívás között.- Úgy hírlik, Wienerstadtban, Metternich már szövi a praktikáit - szólalt meg Vittnyédi István, Nógatják az orosz cárt meg a porosz királyt Napóleon ellen. No, ha vége lesz a hosszú háborúknak, mi lesz a terméssel, a hízott jószággal? Kinek adjuk el? Pedig kiürült jól a kasszám a devalvációval. Üres a szalmazsák! - toldotta meg Takács Mihály. El sem mondhatjuk, nincs hol! Bezárták a pozsonyi diétát. Budán a Helytartó- tanács, de az is 1. Ferenc császár akaratának engedelmeskedik - szólt közbe Vass István. Stettner Zádor György mindeddig hallgatott. Most felállt, és járkálni kezdett a szobában. Mindig így tett, ha felindult, de mégsem akart hevesen kitörni. Más is van. Már a határon elveszik a könyveket. A czensorok arra vigyáznak, hogy ellenséges eszmék „káros ábrándozásra ne vezessenek.” Betiltották Goethe és Schiller műveit, írókat, költőket zaklat a rendőrség. Keserű volt a hangja. Az asszonyok hallgattak. Judit is tudta, hogy most nem szólalhat meg. Azt azért látta, hogy az elmúlt években erősen megrongyolódott a nemesi lojalitás szövete. 1. Ferenc császár személye azonban még mindig szent és sérthetetlen volt. Nehéz a hűségtől elszakadni. Az idősebb asszonyok még emlékeztek, mi történt Budán 1795- ben, a Generális-kaszálóréten. Böködték uruk oldalát, hallgatásra intették őket, mert sohasem lehet tudni, ki mibe keveredhet. A házigazda beintette a szolgálót, aki töltögette az italt, tele tálakat tett az asztalra, Judit kínált, aztán nyájasan fel64
