Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz
ajánlotta, hogy szívesen játszana klavírján, hárfáján. A megkönnyebbülés sóhaja szakadt fel. Judit Mozart-műveket játszott, majd előhozta aranyozott hárfáját, és énekkel kísérte magát: „Kedv, remények, Lillák, Isten véletek!” A vendégek tapsoltak. A lelkes poétria, még kivette a secrétairéből azokat a verseit, amelyek a hazáért való munkálkodásról szóltak. Stettner Zádor György jól értette, hogy Zsófi lányának barátnője miért éppen ezeket választotta felolvasásra. Heveskedtek, édes Attya - szólt Judit, amikor a társaság hazament. Nem baj - mondta Takács István köznemes - majd otthon is elgondolkodnak arról, amit hallottak. Akikkel nem lehet őszintén szót érteni, azoknak majd verselsz és muzsikálsz. A szaladó napok elhozták a farsang bolondos, mulatós idejét. Nagy társadalmi esemény volt. A nemesi porták lányai ki-kitekingettek a homályosodó ablakokon a téli világra, forgatták a kalendáriumok lapjait. Időjóslást kerestek, és azt kívánták, hogy a bálidőre csendesedjenek el kemenesaljai szelek, hogy a szántalpak alatt fényes - szilárdra keményedett hó legyen az utakon. Siklik majd fölötte a szán, lendülnek a csengők a gyönyörű lovak nyakán! Az úton haladók hangjukról ismerték már a rézcsengők szavát. Tudták, hogy kinek a fogata érte utol az övékét. Bundákban, meleg takarók alatt indultak el a meghívók nyomán a családok. Néha két szánfogatra is szükség volt, mert vitték a báli ruhákat, gyönyörű férfimentéket, zsinóros kabátokat, kosarakban az enni-inni valót. Minden leány szép akart lenni. Sőt a legszebb! Ehhez a báli ranghoz, sok női manírra volt szükség. Azok pedig dobozokban, skatulyákban lapultak az ügyes szolgálók, frizurázó asszonyok vagy frajlák vigyázó felügyelete alatt. Judit teljes öntudattal pályázott arra, hogy elragadtassa az összejött társaságot. Különleges ruhákat eszelt ki magának, forgatta a divatlapokat. Tisztában volt azzal, milyen a női divat Párizsban, Bécsben, ezeket igazította a magyar ízléshez. Minden ruháját maga szabta-varrta, és felhasználta élénk fantáziáját is. Egyébként is szép volt, egész lényében vonzó. Hangja kellemes, kimunkált, hárfajátékát csodálattal hallgatták. Ha egy vitatkozó társaság közepén állt, mondandója messze túlmutatott a nemesi kúriák kisasszonyainak mondanivalóján. Olvasottsága révén egy tágabb világról tudott, és kritikával nézte kora történéseit. Uram bocsa, költészetről, közéleti személyiségekről, politikáról is szólt. A férfiak is felkapták a fejüket és ráfigyeltek. Az öregedő bálanyáktól azonban megkapta a magáét. Sokszor illeték azzal, hogy inkább ajiáztartással foglalkozna, ne mártaná be magát a férfidolgokba. Pedig tudták, hogy Takács István a lányát a háztartás vezetéséből is iskoláztatta Sopronban. Keze éppen oly ügyesen járt a rokkán, mint a klavíron, a hárfán, és az eredmény is mindegyiken szép volt. Híres vendéglátó ház volt a portájuk. Mégis munkált a provinciális, legtöbbször primitíven megnyilvánuló féltékenység és balítélet. Judit érzékeny volt. Szenvedett a szóbeszédtől. Hiányzott az anyai vigasztalás. Ez az év már a második nélküle. Apja vigyázó szeme kísérte mindenütt. A báloknak kialakult etikája és rendje volt. Az anyák Mehner Vilmos könyvéből tanították a lányaiknak a bálok szokásrendjét, az illendő öltözéktől, a legyezőhasználaton és a táncrenden át, a partnerrel való viselkedésig. Hol tanulták meg a táncokat a vidéki nemes kisasszonyok? Talán a muzsikás, házi összejöveteleken, hogy majd hajnalig rophassák, ha eljön a bálozás ideje. Birtok- és családtervezés volt a valódi cél az ismerkedés etikus szabályai szerint. Amire 65
