Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

gyermek- és leányéletét megszépítették; ahogyan az özvegyen maradt apa pótolni akarta az anyai gondoskodást, a még szülői támogatásra szoruló lányának: „Otet ‘a [Judit - Malvinét] gondviselés’ a boldog középszer ölébe helyeztette ártatlan örömök közt mint’a fürge méh repkedett kerti virágjai között nem tudván mi ‘a bú, mi’ a keserű, mind addig mig Virtusos édesAnnyát ‘ a kegyetlen halál életének leg szebb idejében karjai közül ki nem ragadta ‘s azon örömét földig le nem rontotta hogy nevelésének tökéletesedésével édes Annyának örömére lehetett volna, ez valóban nagy seb volt, ‘s olly hijjány, mellynek kipótlására csak egy olly Attya volt képes, ‘a minőt Malvinénak rendeltek a Nagy Egek. így tehát fel nevelkedvén, mintAnnya nélkül való Leány de egy illy Attyának kormánya alatt bátran ki léphetett ‘a világnak veszélyes habokkal hánykódó tengerére, mellyen ő valóban szerencsésen is járt, olly öröm ‘s boldogság között töltötte ezen életben csak egyszer viruló Iffjuságnak korát hogy vissza pillantani nem pirulhat, ‘s ha még egyszer kezdhetné életét, szebb pállyát ‘a voltnál magának nem választhatna. ”

]udit-Malvina életrajzának részlete alapján feltáruló, a szülő-gyermek viszonyának az átlagostól, a XIX. századi kis- és köznemes társadalomban a szokásostól eltérő vonásaira találni magyarázatot. A levéltári kutatás feltár olyan helyzetet és családi tragédiát, amelynek alapján érthetővé válik az a féltő, óvó, erős intenzitású szülői szeretet, amelyben Dukai Takács Judit csecsemő korától részesült.

A fiatal házaspárnak, Takács Istvánnak és Vittnyédi Teréziának, 1787 februárjában született az első gyermeke, aki apja nevét kapta. 1789. október 18-án Takács István István nevű fiacskája meghalt. 1789. október 29-én megszületett a Sámuelre keresztelt fiuk, akit szintén csecsemőként veszítettek el. Kislányuk született 1793. november 6-án, Juditot, aki egy évet sem ért meg, 1794. augusztus 26-án temették el.

A következő év ismét kislányt hozott. O is a Judith nevet kapta. A keresztelő, Hrabovszky György evangélikus tiszteletes, Kis-Somlyó keresztelési matrikulájába 1795. szeptember 4-én jegyezte be. Ez a gyermek lett a remény a házaspár számára. Mintha az előző három gyermeknek szánt vitalitást az új jövevény kapta volna meg. Kibírta a gyermekbetegségeket, eleven, játékos és tanulékony volt. Vadász Norbert életrajzírója szerint: „írás és olvasás mesterségén kívül zongorázásra, kézimunkára és nyelvekre is taníttatták. Az ügyes, tapintatos házi nevelés korán megértette a kis judittal, hogy a tudomány az ember életét gazdaggá, a művészetek pedig kellemessé teszik. Ezért lelkesedett minden szépért, jóért.” Lehet, hogy frajla és házitanítók is közreműködtek Judit ismereteinek megszerzésében, nevelésében. Őket később, szobalány váltotta fel. Judit férjhez menetelét követően szó esik Kis-Somlyó esketési matrikulájában „N. Major László Susanna leányá-ról, a ki Dukában T. Takács lstvány Úrnál szoba Leányképpen szolgált...” Apja feltehetően lánya igényeihez alakította a személyzetet, lehetséges, hogy a korábbi időkben is. A soproni evangélikus nevelde tovább gyarapította Judit ismereteit, véleményformáló nézeteit és az önkifejezésre törekvését. Szülei büszkék voltak sikereire, tudására, ritka képességeire. Segítették a tökéletesedésben, a boldog gyermek- és leánykor megélésében.

Dukai Takács Judit tehát kivételes szülőket mondhatott magáénak a XIX. század elején. Műveltebbek voltak a körülöttük élő kis- és köznemeseknél, tele lányuk iránti szeretettel, büszkeséggel. Elég gazdagok ahhoz, hogy kényeztessék, és a művelődés, a művészetek gyakorlásához minden lehetőséget megadjanak számára. Ritka szülői magatartás volt a vidéki nemesség körében, ahol a betűvetés lehetőségétől is messze terelték a nemes kisasszonyokat, arra kárhoztatva őket, hogy kertet műveljenek, tyú63