Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

Egyik episztola váltotta a másikat, a költőbarátság mélyült, és 1812 tavaszán Horváth személyesen is megjelent a dukai kúriában. Nagy ovációval fogadták a lelkes patva- rista poétát. Judit bevetette háziasszonyi praktikáit. Traktálta mindenféle jóval mentorát, Takács István is marasztalta. Valóságban is megköttetett a barátság. Kereste az utókor, hogy Judit szépsége, kedvessége, élénk szelleme Horváthban csak a barátságot erősítette- e meg, vagy érzéseiben is megzavarta? Az episztolák egyes sorai azt mondják, hogy az érzelmeit is felkavarták a dukai portán. Judittól a halálig tartó barátság ígéretét kapta válaszul. Teendői sietősen visszavitték Sárvárra. A költői levelek továbbra is jöttek és mentek ez után is még évekig. A barátság szép fogadalma a hazaszeret érzésével, a költészet a haza szolgálatába állításával vált teljesebbé. Horváth Elek Csányi Zsófia iránti szerelme sem szakította meg levelezésüket. Judit volt az, aki értesítette Berzsenyit Horváth menyasszonyának hirtelen haláláról.

Elégedett, csendes időszakai voltak ezek az évek a magyar nemesi portáknak. Tartottak a hosszú háborúk, s a csendes tavaszi esők is megtették a magukét. Az 1811- es devalváció megtépázta ugyan a Habsburg Birodalomban magyar nemesség pénzügyeit, de továbbra is bíztak a háború továbbélésében. Amelyik magyar nemes ki tudta használni előnyeit, megelégedettségben élhette napjait. Az első veszteségeken morgolódva, de túljutottak. A győri inszurgensek dicstelen futását feledni akarták, de a nyugat felé figyelők, hírlapot is olvasók, már megsejtették, hogy közeledik a változások ideje. Nemcsak a pozsonyi diétákon huhognak róla, hanem az udvarházak összejöveteleinek is hamarosan beszédtémája lesz a politika és a szembenállás szellemének megjelenése.

Judit minden igyekezetét lekötötte az udvarház ügyeinek intézése. Ha most kezében tudja tartani a ház dolgait, ha betöri a cselédséget, a szolgálókat, marad ideje a költészetre és a zenére egyaránt. Hajnalonként azért többször kilovagolt a sötét erdőn át a Rába partjára, megállt a susogó nádas szélénél, hallgatózott, hogy ringatja-e mélyén a folyó elhagyott ladikját. Hallja-e meztelenül fürdő pásztorfiúk évődését? Kitekintett a széles rétre, ahol az elmúlt év nyarán Goethe regényét, Az ifjú Werther keserveit olvasta. Elaludt és a lova hazaporoszkált, a fűben hagyta őt. Judit kitágult orrlyukában kereste a tavalyi rét illatát, a víz szagát, fülével a parti füzek susogását. Érezte, értette a természet moccanását, de a mozdulatlanság csendjét is. Teljes leikével szerette ezt a tájat. Meghajtotta a lovát, mert túlságosan elérzékenyült. Bátor, jó lovasnak tartották a vidéken. Férfiként ülte meg a paripát. Nyelveltek utána a vénasszonyok, de a vágtatás öröméről süldőlányként sem mondott le. Egy kamasz fiús nyugtalansága feszült benne.

Otthon egy szusszanásnyi időre beült a pergolába. Médi, a német cseléd hozta már a reggel fejt tejet és egy szelet friss kenyeret, amelyet itt szeretett elfogyasztani. Figyelte a pergola rácsain a záródó kelyhű hajnal virágot, ami az erősödő napfényre összehúzta magát. Mi kerül majd versbe a látottakból? Milyen érzésekkel, jelenségekkel tudja majd társítani a bezáródó kelyhű virágot? Most sürgős költői dolga lesz, mert Stettner Zsófi, gyermekkora hűséges barátnéja férjhez megy. Episztolát ír a nászra. Délután már elkészült a költeménnyel:

57