Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

Olvasd ezeket! - teszi eléje jogász barátja a legújabb költeményeket.

Ez már szép váltás! - csettint ujjával Döbrentei. Ez már újklasszikus próbálgatás! Dani tud róla?

Már említettem Berzsenyinek. Mosolygott: egy vérből valók vagyunk, távoli unokatestvér István bátyám lánya. Zsuzsannám is Dukai Takács. Majd figyelem a növekedését - mondta, amikor megemlítettem neki a kisasszonyt.- jut eszembe! - lelkesedett Döbrentei. - Keresztvíz alá a kis juditot pedig az én nevelőanyám tartotta, aki abban az időben még a nemes-dömölki tudós tiszteletes, Perlaky Dávid felesége volt. Megözvegyülve, anyám halála után, apám kérte feleségül. Meg kell látogatnom a Dukai-portát! Elvégre rokonok vagyunk! - A versekre tette a kezét, mutatva, hogy nemcsak komaságban, hanem a literatúrában is. - Igazi Sappho! Igazi Malvina!

A név váratlanul bukott ki belőle. Wittenberg az oka. Az egyetemen sir John Sinklair nyomán az Osszián-eredetű szövegek is felkeltették az érdeklődését. Bánta, hogy kimondta, még korai az összehasonlítás Osszián menyével, Malvinával. Horváth Eleknek azonban a fülében maradt az elnevezés.

Döbrentei Gábor úticsomagjába rakta Judit kiválogatott verseit, hogy Pesten át majd Széphalomra vigye belőle a legjobbakat. Évek teltek el, mire a mester kezébe adta. Horváth Elek kiterjedt levelezést folytatott a magyar literatúra szereplőivel, közöttük Kazinczy Ferenccel is. Ő hívta fel a széphalmi remete figyelmét a verselő, dukai lányra.

Kazinczy örömmel fogadta a dunántúli poetria hírét, és dicsérettel szólt költeményeiről. Sokakat meglepett Kazinczy lelkesedése, ami nem is a művek esztétikai kiválóságának szólhatott, hanem annak a bájos, egyben tudatos igyekezetnek, ahogy a fiatal lány elindult, hogy Helikon szentélyébe lépjen. „A Hány méltó a tömjénezésre” - jelentette ki a dukai Sapphóról.

Horváth József Elek folytatta Judit verseinek terjesztését, és elhatározta, hogy mint költő szólítja meg a kisasszonyt. Még 1811-ben megírta az első episztoláját hozzá.

Hallom, Kegyes szép szűz, hogy Helikon hegyén Tömjénezni szoktál Apolló ünnepén:

Engem is e’ szent tűz lelkesít,

Engem is Helikon szent bérce édesít.”

„Kössünk ezzel frigyet, ’s tapasztalva látod Holtodig, hogy Horváth Elek hű barátod.”

Dukán ujjongott az apa és a lánya is. - Nagy megtiszteltetés ez a barátság - figyelmeztette apja. - Méltó választ küldj erre a levélre! Judit nem várt sokáig a válasszal. Igyekezett első mentorát viszontbarátságáról biztosítani, és magát pártfogásába ajánlani:

„Kérlek is, fogadd pártját gyenge Múzsának,

Magánosságában nyögdelő nimfának,

Úgy irigyeimtöl, tudom nem félek,

S hű barátod leszek, valameddig élek.”

56