Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

hiánya jellemezte a szellemiségét. A derű, a megelégedettség, az otthonosság érzete alakította a biedermeier környezetet. Magyarországon még ritka volt a megjelenése, de Pannónia Bécshez közeli felén már itt-ott megjelent.

Az új bútorok, képek, szőnyegek, könyvesszekrények, vésett üvegek, Takács Fe- rencztől megöröklött régi bútorok, porcelánok kedvelt találkozók helyévé avatták Dukai Takács István kúriáját. A természet is megtoldotta kellemét a helynek a környék szépségével, kies tájaival, Ság hegy és Somló magasaival, ízletes szőlőivel, boraival. A változó évszakok mindig új élményt teremtettek. Az ifjú költő figyelte a falusi élet mozzanatait, a vendéglátó kisnemesi porták lassan ballagó napjait. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy Judit verseibe bekerültek, és a nép dalaihoz hasonlóan szóltak. Esztétikával ugyan kezdett ismerkedni, de még nem volt képes költeményei részévé tenni a tanultakat. A siker hirtelen, váratlanul érte, ahogy az irigykedő, rosszindulatú kritikák is, amelyek mindig vissza akarták küldeni a hagyományos, csak a ház gondját végző női szerepbe.

Ha férfi írta volna, senki nem vette volna észre e verseket, legfeljebb azt mondták volna rá, hogy poetaszter, rímfaragó. A versek írója azonban nő volt, aki nagyon fiatalon kitágította Dunántúl kies vidékén, a magyar kis- és köznemesi társadalomban a hagyományos női szerepet, de élete végéig, bár fenntartásokkal, elfogadta a régit is. Nemének műveltségével, költői munkálkodásával, egy nemesi-polgári nőideál felmutatásával adott járható, jövőbeli utat a további években. A nő tanítható, felemelkedni tudó emberi lény. Ez a szemlélet, ha lassan is, társadalmi kérdéssé kezdett válni Magyarországon.

Dukán még csendes volt a ház. A gyász nem tette lehetővé a nagy vendégfogadásokat. Ha megállt is egy-egy kocsi vagy magányos lovas a porta előtt, csak rövid érdeklődésre tért be. A marasztalás, de a maradás sem volt helyén való. - Majd ha édes Anyád asszony gyászéve letelik, újra benépesül vendégekkel a ház - vigasztalta apja, akit ugyancsak egyre jobban nyomasztott a magány, a csend. Ennek ellenére bejártak három megyét is Judit költeményei, Vas vármegyét és a sopronit is, Veszprémbe is eljutottak. Nem volt már messze az idő, hogy Zala vármegye potens személyiségeinek kezébe kerüljenek.

Hazánkban nem volt polgárság. A felvilágosult gondolatok, az irodalom is a kis- és köznemesek, néha a jobbágyok művelődő fiai által jutottak el ide. Nyugat-Du- nántúl szerencsés ebből a szempontból. Kialakulóban volt egy nemzettudatra egyre többet adó, művészetekre érzékenyebb értelmiségi és magyar nyelvű irodalmat művelő réteg. Felismerték, hogy az anyanyelv az a mozgósító erő, melynek erejével a nemesi ellenállás elindulhat. Ennek része volt a nyelvújítási mozgalom is. Gyönyörű költői megfogalmazások, prózában kimondott igazságok születtek a magyar nyelv művelésének fontosságáról, amelyet Széchenyi így tömörített: „Nyelvében él a nemzet. ” A nyelv művelése, a költői-írói megnyilatkozás hazafias tett volt. Judit honleány verseiben is ez jelentette a haza szolgálatát. Sokoldalúsággal párosult a művészet terén és az élet más területén is. „Az irodalom és a zene kultusza karöltve járt a háziasság, a házi teendők, hasznos erényeivel. A kemenesaljai nő épp oly otthonos volt szalonokban, mint a konyhában és az íróasztala mellett.” - közelít a kemenesaljai „titokhoz” és „a Judit jelenséghez” Szombathely legendás polgármestere, Éhen Gyula.

54