Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

■* f T'^S" ;/W./ í ^vúkában xztn Yeie- ztA/éSijt fr •' "i/veottt leva <ii r • j—* Jert a‘ . ,' ■'f h'f ncctts j(tb r&ílct j őréhez , Nagyot zökkenve állt meg a kocsi. Takács István gondolatai megszakadtak. A kasból kinézve látta, hogy a várossorompó elé értek. Márton leszállt a bakról, kifi­zette az útpénzt. Az őrbódén az állt nagy, gótikusra formált betűkkel: Sopron - Oedenburg, eleget téve mindenki ízlésének, ki - ki melyiket akarja olvasni. Judit a korai keléstől, a sírástól elaludt nénikéje vállán. Nem vette észre, hogy elhagyták szeretett városát. Az úr Mártonnal hát­rább tolatta a kast, hogy kilás­son az útra, a mezőkre. A kocsis ügetésre fogta a lovakat, mert messze, nagyon messze van Soprontól Duka. Késő este lesz, amire hazaérnek. Az úton gyér volt a forga­lom. Lassú ökörfogatok, tehe- nes szekerek vonszolódtak a kavicsolatlan földön, alacsony porfelhőt húztak maguk után. Az üléseken vagy a szénahalmo­kon vászoninges, gatyás jobbá­gyok ültek, kenderből font ostorral nógatták sovány állata­ikat. Arcukon a gond ráncai a lefelé hajló foszlott kalpagjuk alatt. Kitértek a módosabb foga­tok elől. Mögöttük kürt hangja jelezte, hogy postakocsi közele­dett. Zárt delizsánsz kerülte ki a kocsijukat, Mártont arra kényszerítve, hogy lehúzódjon az út szélére, utat adjon neki. A kocsis sértett dohogással jelezte nemtetszését. Takács István nemes pedig azt gondolta: - No lám, fejlődünk, gyorsulunk!- Czenki postaállomásra megy. Ott mi is megállunk früstökölni - szólt sógor­asszonyához. Arra Judit is felébred majd. Szegényes jobbágyfalvak mellett vezetett az út. Széchényiek tulajdona mind. Ahogy közeledtek Czenk felé, a mezők egyre gazdagabbak, a földek kihasználtabbak lettek: árpa, zab, rozs kezdett sárgulni a júniusi ég alatt. - Jó ára lesz! Csak tavaszi országos esőt és hosszú háborút adjon az Isten továbbra is! - gondolta. Mert az ő gazdaságát is a háború éltette, ami Napóleonnal szakadt Európára és a távoli világra. A harci lovaknak zab, árpa, a katonának cipó és hús kellett. A konkolyos, pipacsos gabona is jó volt arra, hogy mindez meglegyen. Sokszorosára rúgott a gabona ára. Gazdagodott a magyar nemesség! Az ő háza tája is attól szépült, lett fénylő selyem a ház asszonyának, leányának. Újmódi bútor, drága smukk a szép nyakra, a klavíron suhanó kecses kézre. Judit leendő hozománya is tízezrekre hízott. Gyűlt a forint a ládafiába, terjeszkedett a birtok 1811-ben is. VjWeáJt, fjütüc gZrtus ií'tm " iter, ^ gréjelvéit.a' ■ÁétcterÁ/ 'Ite/vttlfäati-xti htwlélt-ltl Iliit Ja CT el LfZttejíújJ ‘tf&UKtZiiK Ji&frrtHvVttt&t « ílUtéJtrzfrx TteetÁtt Jhüe«, 1 tKxhlll a.' vtypl mJS, ppUoloiynt Qft 'Sitn/J'a (lj a .Act t ~Ch jt/af Vtö/tJvtn tteetplt*. . ü/ttn 'Ve*'/?* £&***leteti*. ^ et^riCtttLlC ttí ^tJtlJaeévtJ, tejeit lH eteverO^otullj UfuLjC j ml.' 49

Next

/
Thumbnails
Contents