Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz

móring. Szülei akaratából kivételes hozományt kapott. A kemenesi nemes kisasszonyok ésszel fel sem tudják fogni.- Hát, verselni szoktál-e? - fordult hozzá apja, hogy sírdogáló kisasszony lánya figyelmét másfele terelje.- Igen, édes Attya! írtam episztolát Horváth Elek úr, költő barátomnak. Leírtam, hogy telik életem ebben a városban. Citálni kezdte vidám sorait:

„Sopronyban magamat én is jól mulattam,

Felvett munkáimban gyorsan iparkodtam.

Sütöttem és főztem, ‘s gyakran musikáltam,

Tortát, ‘s Francz kocsonyát, Vanilból munkáltam.

Majd ismét a konyhán Chaudeaut fűszereztem.

A Magyar Társaság erkölcsös könyveit Olvastam, ‘s csudáltam azok’ érdemeit....”

Legtöbbször a melankólia vezette toliam, amióta édes Annya nem él. Horváth úrnak ezt meg nem mutathattam. Ő azt szeretné, hogy a poézis soha el ne hagyjon.

Dukai Takács István megrezzent egy pillanatra, arca komorrá vált. Felesége képe jelent meg előtte kedves, szép vonásaival. Lassan egy éve, hogy elhagyta őket. Lánya, sógornője és maga is gyászban még. Judit élénk arcához nem illik a bánat színe, mégis talpig feketében ül Rézike nővérével, Ida tanttal együtt. A sógorasszony most a garde dámé. Megszólnák, ha egy idősebb asszony nélkül utaztatná haza István a lányát. Nagy rajtuk a csapás. Anya nélkül maradt a lány, gazdaasszony nélkül a ház, megértő hitves nélkül ő maga.

Múzsái Vittnyédi Terézia is úgy gondolta, hogy még tanuljon tovább Juditka, gyűjtse a tudást, ne maradjon parlagon okos fejecskéje. Családjuk Mária Terézia óta a művelt világ felé tekingetett, Sopronba, Nagyszombatba küldték fiaikat tanulmányaik folytatására, a bécsi udvarba katonai pályára, hogy karrierjüket kiteljesítsék, később pedig jó házassággal toldják meg azt. A lányok mellé frajlákat fogadtak, hogy zene, poétika, idegen nyelvek ismeretére, divatra, jó modorra, hibátlan erkölcsre pallérozzák valamennyit. Aztán kellemüknél fogva megfelelően, lehetőleg felfelé törve a ranglétrán, menjenek majd férjhez. Hitvese is nemcsak hozománya, hanem kiművelt észjárása okán került Dukára, Takács István birtokos nemes házába. Portájukról nem hiányzott a könyv, a bécsi Magyar Hírmondó újság, majd a Magyar Mercurius, a klavír, a festőecset, a drága kézimunkák. Rézije eleget tett gazdaasszonyi teendőinek: vezette a házat, felügyelte a kamrát, a konyhát, tyúkot ültetett, palántába a kerti növényt, a virágot egyaránt, mint a környékbeli nemesi porták írni-olvasni sem tudó asszonyai. Amikor végzett a házi teendőkkel, a művészetek, a könyvek felé fordult. Takács István a gazdaság dolgában is kikérte hitvese véleményét.

Amikor Judit lányuk megszületett, nem volt kétséges, hogy folytatják a szellemi hagyományokat, ha észbeli képességei erre alkalmassá teszik. A magyar hazában még elenyésző volt a kis- és középnemesi kúriákon ez a gondolkodás. Kemenesalja nemessége kivételt képezett. Judit egészen kicsi gyermekkorától, szülőitől tanulta mindazt, amire egy nemes kisasszonynak majd szüksége lesz. Párizs és Bécs felé forogtak, a felvilágosodás szekerét tolták a kemenesaljai tájakon, amely mellett, a napóleoni háborúk gazdasági haszna révén, természetes volt a lojalitás a császári házzal.

48