Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Juditból Malvina lesz
SUDÁR LÁSZLÓNÉ MOLNÁR ZSUZSANNA Juditból Malvina lesz* D U K A I TAKÁCS JUDIT EMLÉKÉRE Lányaimnak: Éneinek és Zsuzskának Tudom, voltál te is tavasz, Voltál virág! Álom vagy Most: megálmodlak magamnak! A régi dukai temetőben Felfogom, megértem Judit, hogy már réges régen Nem élsz, nem létezel, Mégis élet ível Közied és közöttem. (Dobai Péter: Lírai auftakt, intonáció, interludium) PRO MEMORIA Hallottam róla, hogy volt, létezett itt Vas vármegyében, kétszáz évvel korábbi időkben egy Sappho lelkű poétalány. Két évvel ezelőtt egy kirándulás okán eljutottam a dukai temetőbe. A kísérő rámutatott egy egyszerű, fehér falú kis hajlékra, hogy abban nyugszik Kemenesalja költőnője, Dukai Takács Judit. Néztem az útszélről a bekerítetlen sírkertet dülöngélő köveivel, fejfáival, a fehér „földházzal”, amely porait rejti. Belém égett a kép, és velem maradt. Nyomát követtem azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek feljegyzéseiben, írásaiban Juditra találtam, akiket szintén megérintett különös lénye. Az irodalomkutatás alanya volt tanulmányokban és szépirodalmi művekben, de a tények és a konklúziók, a számozott jegyzetek mögött mindegyikben felragyogott különös, vibráló egyénisége, teljes emberi szépsége. Elvarázsolt mindenkit, aki a személyéhez, múltjához közeledett. Bár tényanyagra támaszkodom, írásomat nem tudományos gyűjteménybe szánom, hanem olvasgatásra, emlékezésre. Az intuíció lényeges szerepet játszott abban, ahogy korstílusok, stílusirányzatok határvonalán a magyar Helikonba igyekvő dukai nemeskisasszony életét és női szerepét bemutattam. Elkezdem: „in médiás rés”. T. Molnár Zsuzsanna * Részlet a szerző megjelenés előtt álló, regényes Dukai Takács Judit-életrajzából. 46
