Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben - Nagy Gáspárnál

nem. A tények azt mutatják: a kezdetben lelkes és nagyszámú közönség fogyatkozik a tribünről. Ennek oka azért nem okvetlenül a mutatott játékban, a csaknem 30 eddigi lapszámban, akarom mondani, meccsben van. Véleményem szerint a nézőszám (60 ezer, később 4oezer) ilyen árak mellett mindig is irreális volt. Meg aztán ennyiféle embert hosszabb távon közmegelégedésre kiszolgálni nem lehet. Amikor a csapat menedzseri és pályaedzői névsorát meglehetősen „egybordából szőttnek” emlegették ott, ahol mindent legjobban tudnak, akkor már látszott, hogy a csapatösszeállításnál és taktikánál csak a tolerancia jöhet számításba. Maguk a pályaedzők sem tudták (felsőbb eligazítás, közösen kimunkált stratégia hiányában), hogy támadó, vagy védekező focit erőltessenek-é. Aztán a nagyérdemű kegyeit is keresték: hoztak és eladtak, leigazoltak és kinulláztak játékosokat. Sajnos erről legkevesebbet a vezető edző tudott. Az igazolások (kéziratok) méltatlanul sokáig keringtek az öltözőkben. Hírlik: a közeljövőben néhány klasszis, vagy jobb technikájú játékos majd bejelenti, hogy őt már zavarja ez a bizonytalanság. Máshol zöldebb a fű, több a zsozsó, (hirdetésre is; rádióban, tv-ben, stb.) és különben meg döntsük el, hogy jó magyarok, jó cigányok, jó arabok, vagy jó zsidók vagyunk-e. (Megjegyzés: ezt a kérdést néhány mostanában indult lap elég nyíltan eldöntötte.) Bár nem illik beszélni róla, mert mi „sziklanyugalmúak” vagyunk, azért vegyük észbe: itt rendesen folyik egy MDF elleni kampány, melynek keretében elég „tisztességesen” zsarolják mindazokat, akiket csak lehet a csapat házatáján (játékosokat, edzőket stb.) Könnyen tehetik! A bizonytalanságot bizony látják a nézők - olvasók is, akik ugyebár fogyatkoznak. „Itt tartunk most,” - mondaná Faragó az ÉS- től. E rövid lázálmot még két szuper NB 1-es válogatott futballista nem pontosan idézett, csaknem parafrazált mondataival szeretném megtoldani. Dsida Jenő valahogy így: rómaiaknak és zsidóknak egyszerre szolgálni nem lehet! Ottlik Géza pedig így: nagy reggeli ködök idején érdemes a kötelező csuklógyakorlatokat elbliccelni.

Komolyabbra fordítva a szót: Alexa Károly tényfeltáró levelét és Dippold Pál hasonló tartalmú följegyzését ismerem. Aggodalmukat magam is osztom, (a főkönyvelőre vonatkozó észrevételeikben nem tudok állást foglalni, mivel az utóbbi időben nem lehettem ott a szerkesztőségben, de az elvet, hogy a lapnál a szakma domináljon - helyeslem.)

A hidegháborús hangulatot azonban meg kellene szüntetni. Nem szeretném, ha merő véletlenségből egyszercsak mi lennénk a nagy szabadság első független kannibáljai. (Fénylő csontjainkat Morvái majd begyűjti, innen a Kőbányából.)

A Szerkesztőség figyelmébe ajánlanék néhány javaslatot:

Fontosnak tartom, hogy a főszerkesztő vagy helyettese (ezt döntsék el egymás között) a Hitelnél legyen főállásban.

A rovatvezetők szuverénül dönthessenek, természetesen mindig figyelembe véve a lap - remélhetőleg - kialakított irányvonalát és demokratikusan eldöntött vállalásait.

Szükséges, hogy a rovatvezetők az elfogadott kéziratok útját végigkövessék és végigkövethessék.

Legyen szerzői korrektúra! (egyik jeles szerzőnk ennek hiányát, mint nem európai bánásmódot emlegette föl)

A szerkesztőségi üléseken érdemi vitákat folytassunk a készülő számokról; mondjunk véleményt egyes írásokról is (amiben kompetensek vagyunk; a pozitív vagy negatív elfogultságokat lehetőleg csökkentsük minimálisra: ne a nevek csengése, hanem a művek valós értéke döntsön. A vitatható esetekben a szerkesztő-bizottság elnöke és a főszerkesztő együtt mondja ki a végső szót.

44