Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben - Nagy Gáspárnál

A másik két - összekapcsolódó - „szem” a hálón már a Hitel közös történetének gubancaiból való, az egyik 1989-ből, a másik 1992-ből. Az első közös szerkesztői munkálkodásunkra vonatkozik: „Tanácstalanul állunk, álltunk A. tanár úrral regényrészleted előtt - írja Sarusinak -, de főleg hosszúsága miatt nem tudtuk leadni eddig, ezután még reménytelenebbnek látszik. Nekem ezzel a rengeteg és tömény török gyilkolászással is gondjaim voltak... Régen írott, de most is ütős kisregényeid gyűjteményéhez, az Árva imához gratulálok... Kedves Uram, jelentem, olvasója vagyok.” Igen, ilyen volt Nagy Gáspár mint szerkesztő. Kritizál, mert őszinte a véleménymondásban, de mindig megkeresi és megtalálja az elismerni valót is. Csak zárójelben: a Kutyakántor című kisregénnyel fedezte fel a Mozgó Világ Sarusit (1979. 2. szám) és az Árva ima kötet tíz évvel rá (!) éppen ezzel a kisregénnyel kezdődik. Álszerénység volna, ha nem ismerném el, hogy örömmel tölt el még mai is az, hogy én voltam a kézirat első olvasója és szerkesztője, sőt sikerült egy antológiába is fölvennem (Tárnok Zoltán kollégiális társaságában), amelyet a Magvető adott ki 1980-ban. Ma már döbbenetes névsorral: Hajnóczy és Esterházy, Nádas és Csapiár, Körmendi és Kornis, Osztojkán és Kolozsvári Papp László, meg a többiek. Mindenki „ugyanonnan” érkezik: a tehetség, a minőség, azaz az ellenzékiség oldaláról. De már csak pár év, hogy a „kánon”, ez az ítélkezési mechanizmusát minden rezsimváltozáson át- és túlörökítő, tehát ma is meghatározó, ez a megosztó és aljasul kirekesztő rendszer elkezdődjön ki- és fölépülni. Sarusi nélkül persze, de feledve Hajnóczyt, Körmendit, Osztojkánt, Kolozsvárit meg a több „effélét”... És tovább: az antológia kiadói szerkesztője - 1980-at írunk, ne feledjük - az az Ördögh Szilveszter volt (hajdani diáktársunk az ELTE-n), aki a Hitel alapításakor,

1988- ban, az MSZMP Központi Bizottságának volt a tagja, ám akinek mint szerkesztőnek a derekasságáról éppen Sarusi emlékezik meg a legutóbb és éppen az Életünkben (2013.4. szám).

Hitel - idevág a másik citátum is. 1992. január 7: „Sajnos a Hitel-nél - írja Sarusinak Nagy Gáspár - szétszéledőben vagyunk, leszünk az új esztendőben, de azért támogató írásműveidre számítunk.” A Hitel - hadd mondjam úgy, ahogy éreztem 1989 nyaráig - a rendszerváltozás „vezérhajója” ekkor még nincs három és fél éves, és hány meg hány válságon hajózott át! Története sürgős megírásra vár, amíg vannak, akik a kezdet kezdetéről is nyilatkozhatnak. Nagy Gáspár a lap indulásától, 1988 novemberétől 2004- ig tagja az 1992-ben radikálisan megváltozott-megváltoztatott szerkesztőségnek és csöndes (tartózkodó?) részese a radikálisan megváltozott-megváltoztatott szerkesztési gyakorlatnak. ]ó lenne egyszer megtudni, hogyan élte meg a lap politikai szerep- és fúnkcióváltozásait. Mondjuk: hogyan az Antall-Bíró vagy az Antall-Csoóri nézetkülönbségeket... Hogyan tudott szolidáris lenni személyekhez és elvekhez egyszerre, ha a politikai helyzetek és érdekviszony-változások szétválasztották ezeket, egyeseket örökre. Régi papírjaimból három ideillő marginális információra tudok hivatkozni.

Az egyik egy „szövegajándék”, (jó pár hasonlót van módom lapozgatni: Gazsi kedvvel küldött tovább vers-, levél-, cikkmásolatokat, férfiasán mutatós kalligráfiájú kommentárokkal. Itt van pl. a Tiszatáj 1983.11. számából a Nyári ki(be)számoló, N. L- től vett mottóval: „fejet ajándékba nem adunk”; itt A fiú naplójából, ugyancsak a Ti- szatájból, 1986.6. szám; és persze itt az Öröknyár is, Új Forrás, 1984. októberi szám, a nálam - és valószínűleg másoknál is landolt - másolati példány 1984. december 4-én kelt: ,A Karcsinak abban a reményben, hogy a piroskékek most idegenből elhozzák (2) pontot - vagy a zöldfehérekkel együtt esnek ki... Öleléssel: Nagy Gazsi”. És íme egy

1989- es márciusi-áprilisi levélváltás fotókópiája az Új Forrás körüli értelmiségiek és a Komárom Megyei Tanács elnökhelyettese között. A „vidéki vezetés” - valószínűleg

41