Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben - Nagy Gáspárnál
Pártközponttal egyeztetett - semmitmondó bugrissága, ahogy ekkor már „nem lövet”, hanem reagálni kényszerül.., ez történelmi kresztomátiába való.) Van tehát még itt előttem egy 1986 tavaszán készült magnófelvétel sokszorosított „változata” (mind a cím, mind a jegyzet a költő kézírásával), Egy vers körüli „bonyodalmak” címmel. Természetesen a nyolcvanas évek elejének egyik legharsányabb kultúrpolitikai afférjáról, az Öröknyár című versről van szó. Hat oldalas írat: emlékeztető, rendkívül minuciózus leírás (dátumos pontossággal, a szereplők „néven nevezésével”) a vers „élettörténetének” első pár évéről. Nélkülözhetetlen adalékok gyűjteménye a kulturális politikai vezetés legfőbb szereplőinek mentalitásáról - abból az időből, amikor legnagyobb megdöbbenésükre szembekerültek azzal a ténnyel, hogy - bármily eszement módon próbálnak kemények és „elviek” lenni - hatalmuk megrendült, a negyedszázadon át „jól” működő Aczél-féle technológia mind kevésbé hatékony. Némi elégedettséggel vettem tudomásul, hogy - kötetben nem találván - egy fontos ismeretlen dokumentumot olvashatok (újra), amikor is futó nyomozásom eredményeként kiderült, hogy Petrik Béla Nagy Gáspár hagyatékában kutatva rálelt a szövegre és ki is adta, hol máshol, mint a Hitelben (2010. 5. szám). Petrik Béláról meg kívánom jegyezni, hogy jogász létére a XX. századi magyar népiség és a rendszerváltozás kutatásának mind megkerülhetetlenebb szakértője lett. És azt sem felejtem, hogy valamikor a nyolcvanas évek elején kitűnő atyai barátunk, Gorondy-Novák Sándor (Teleki Pál hajdani titkárja és a Mozgó Világ szerzője) lakásában folyó „szemináriumokon” ő is jelen volt, és együtt „tanultuk” Csoórival, Mészöllyel meg másokkal - például - a 11. világháborút (meg ami előtte volt és ami utána következett) Kéri Kálmán bátyánktól. Petrik Béla 2012-ben a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központban tartott előadást a költőről, mint titkosszolgálati célszemélyről, beszámolója az Életünk 2012. májusi számának legelején, illetve minap, az Antológia Kiadónál megjelent Kitörési pontok című kötetének a legvégén olvasható. Más: fentebb már utalás történt arra a „munkaköri leírásra”, amit szerkesztőként (kézírással) a Hitel „vezetőségének” (alighanem éppen e sorok írójának mint főszerkesztő-helyettesnek) adott be 1990. június 18-án. Nos, közben (!) előkerült egy írógépen készült korábbi változat 1989. november 30-áról. Ez a korábbi „Szépírás rovatnak”, a későbbi „Szépirodalmi rovatnak” nevezi szűkebb munkaterületét. A vállalt feladatok lajstroma nem mondható érdekfeszítő dokumentumnak, némi kényszeredettség érződik a gesztusban, amiként valószínűleg „intézményi” kötelme lehetett annak, hogy eme (ál)hivatalos irat létrejöjjön. És ez - negyedszázad után visszatekintve - szerkesztőségi válságtünetnek is tekinthető. Érdemes lenne a két irat dátumát „visszakeresni” az akkori politikai élet hallatlanul eseménydús mindennapjaiban és szembesíteni a lap akkori lapszámainak tematikájával, esetleges szemléleti változásaival. S hogy valami ilyesmiről lehet szó, arról egy 1989. november 16-án kelt „beadványa” teljes nyíltsággal beszél. Idézzük ezt teljes terjedelmében. Figyelve a modorra is. A HITEL Szerkesztőségének; továbbá Planéta Lajos NB. 11-es kazincbarcikai futballistának (beálló), amatőr írónak! Kedves Barátaim! Nagyon sajnálom, hogy csak a pálya széléről, az oldalvonal mellől, azaz betegágyam környékéről küldhetem el észrevételeimet. Rossz drukkerként amúgy sem akarnék túl hangosan belekiabálni a játékosok, a legfőbb kulcsemberek, és különösen nem, a vezető edző (Bíró sporttárs) fülébe. (Nála a síp!) Bizonyos följegyzések azt mondják, hogy a csapat szénája rosszul áll. Talán még a kiesésre is van esélyünk. Szinte erre aspirálunk. Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy 42
