Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - A haditudósító - Beszélgetés dr. Kuntár Lajossal

kiindulva én is változtattam a mesék szövegén, mert ezeknek a történeteknek a nagy részét nem lehetett gyermekkézbe adni, hisz voltak benne drasztikus elemek is. Elkezdtem a feldolgozást. 1945-ben megjelent egy mesemondónak a meséit tartalmazó kötet. Ez a mesemondó a csákánydoroszlói Kardos József volt. A kötet címe Furfangos tilinkó. Ötezer példányban jelent meg. A Népművelési Osztály volt a kiadó, a nyomdaköltséget is az fizette. Nem került kereskedelmi forgalomba, hanem Kiss Gyula segítségével a Tanácson keresztül terjesztettük. Feleségemmel postáztuk. El is adtuk az összes példányt. Közben nagyon sok mese gyűlt össze. Többek között a megye leghíresebb mesemondójától az uraiúj falusi Nagy Istvántól3. Úgyhogy egy újabb kötetre valót összeállítottunk. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Pénzügyi Osztály vezetője a Tanácson felszólított, hogy fizessem vissza a nyomdaköltségeket. Visz- szafizettem, és maradt még annyi hogy bele mertem vágni egy következő kötetbe. Megvalósítottam a szocializmus körülményei között a magánkönyvkiadást. A második kötetet öt vagy hat mesemondó meséiből állítottam össze. Megírtam mindegyik életrajzát is. Megjelent az Aranyrózsafa. Ez csak kétezer példányban jelent meg, de már a Munkaközösség adta ki. A szombathelyi könyvkereskedő, Stadler József forgalmazta. Itt járt Szombathelyen az Állami Könyvterjesztő Vállalat vezére. Mikor meglátta a kötetet, megtetszett neki. Felvette velem a kapcsolatot, s rögtön megrendelte tőlem tízezer példányban. Ez óriási esemény volt. Boldog voltam. De abban az időben minden kiadványhoz külön engedélyt kellett megszerezni. Én felmentem Budapestre, hisz minden vasi könyvnek én intéztem az engedélyezést. Amikor a Könyvkiadó igazgatójának megmutattam a megrendelést, mondta, hogy az nagyon ritka dolog, hogy a Könyvterjesztő előre megrendel egy könyvet. Mondta, hogyha ez olyan jó, akkor nekünk van saját kiadónk, a Móra. Rögtön felhívta annak az igazgatóját, hogy megyek hozzá. Addig én még nem találkoztam vele, de a neve ismerős volt: Fazekas Anna. Ő írta az Öreg néne őzikéjét. Nagyon barátságosan fogadott. Azt mondta, hogy természetesen kiadják a könyvet, ha tízezer példány előre meg van rendelve, csak azt nem tudják, hogy mikor, ugyanis nincs nyomdakapacitásuk. Én kihúztam magam, és mondtam, hogy nekem viszont van, Szombathelyen. A második kiadás így már a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg Szombathelyen. Ez a kötet volt az, amelyik által a pesti kiadók tudomást szereztek a szombathelyi nyomdáról. Ettől kezdve elárasztották Szombathelyet. A harmadik kötet összeállításának is nekikezdtem. Ez már eredetileg a Móra kiadásában jelent meg.

Én nagy hivatástudattal végeztem a könyvtárosi munkámat, mert ismerem a könyv szerepét a tudásmegszerzésben, a szórakozásban... Azt kezdtem tanulmányozni, hogy mivel lehet az embereket az olvasásra szoktatni. Egyébként vallom, hogy aki gyermekkorában nem szokj a meg az olvasást, annak felnőtt korában nagyon nehéz megszoknia. Fontosnak tartottam ezért a gyermekekkel való foglalkozást. Ankétokat szerveztem, főként a járási könyvtárakba s a nagyobb községi könyvtárakba. Egyébként akkoriban még nem volt minden községben könyvtár, meg kellett őket szervezni. Részt vettem a szervezésben. Már említettem, hogy motorkerékpárral jártam a megyét. Abban az időben még állt a sorompó. A sorompón túli községekbe csak külön engedéllyel lehetett bejutni. Csörötnek is a határsávba tartozott. Én nagyon szerettem az édesanyámat, de nem látogathattam meg évekig, mert csak halálesetekkor adtak engedélyt. Abban az időben édesanyám járt be

3 Kuntár Lajos: A leghíresebb mesemondó (125 éve született Nagy István) Vasi Szemle 2004/4.

24