Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - A haditudósító - Beszélgetés dr. Kuntár Lajossal
Szombathelyre. Amikor aztán motorkerékpárral mentem, kaptam engedélyt, sőt, még a műszaki záron túl is be lehetett jutni bizonyos kapukon keresztül. Nagyon sok utam vitt Szentgotthárdra, s közben mindig útba ejtettem Csörötneket. így teltek a könyvtárosi éveim. Közben a könyvtárosok életéről kezdtem írni, sőt elkezdtem kutatni a könyvtárak történetét is. Mindennek van története, s minél jobban szeretünk valakit, annál többet akarunk megtudni a múltjáról. A könyvtártörténeti kutatásokat hamarosan egy diploma is nyomatékosította... Olyan rendelet született, hogy a Megyei Könyvtár csoportvezetőinek el kell végezni az egyetemet (én csoportvezetői beosztásban voltam) az ELTE-n, könyvtár szakon. Én kaphattam volna felmentést, mert elmúltam 42 éves, valamint a kétéves szakmai gyakorlatom is megvolt, de gyermekkori álmom volt, hogy történelem szakos tanár lehessek, s most megvolt a lehetőség. Önként jelentkeztem. Felvételi vizsgára hatan mentünk a szombathelyi Megyei Könyvtárból, hármunkat vettek fel. Ez a felvételi 1956-ban volt. Az ’56-os forradalom miatt a tanév nem kezdődött meg az egyetemen a szokott időben, októberben, hanem valamikor csak decemberben. Csonka félév volt tehát az első, de a féléves vizsgákat letettük. Én úgy végeztem el a tanulmányaimat, hogy az öt év alatt egyetlenegy utóvizsgám nem volt, pedig abban az időben építettem a házat, és jelentős volt az írói munkálkodásom is. Őszintén vallom azt, hogyha az ember valamit komolyan akar, akkor legyőz minden akadályt. Elvégeztem az egyetemet, megkaptam a diplomát. Az utolsó vizsgán a könyvtár szaknak a vezetője, dr. Kovács Máté egyetemi tanár azt javasolta, hogy a szakdolgozatomat fejlesszem tovább, bővítsem ki disszertációnak, vagyis, hogy szerezzem meg a doktori címet. Hát egy vizsgázó diák mit nem ígér meg! Persze, hogy megígértem, be is jelentkeztem. Abban az időben volt egy tanács, amelyik elfogadta a témákat. Én azt a témacímet adtam, hogy Szombathely könyv- és könyvtárkultúrája. Nagyon örültek, mert ilyen téma még nem volt náluk, így elfogadták. Eléggé elfoglalt voltam és eszembe nem volt, hogy készüljek a doktori szigorlat letételére, viszont gyakran találkoztam országos értekezleteken a professzorommal, aki minden alkalommal megkérdezte, hogy mennyire vagyok már. Mondtam neki, hogy haladok. Nem akartam hazugságban maradni, tényleg nekiálltam. Jelentkeztem. Kitűzték a határidőt. Az egyetemi doktorátusnál két órás volt a vizsgaidő (a disszertáció elfogadása alapfeltétel volt, az enyémet jelesre fogadták el). Egy óra volt a könyvtár, tehát a főtantárgy, fél óra a marxizmus, mely kötelező volt mindenkinek, fél óra pedig a munkásmozgalom története. Egy egyetemi tanár volt az elnök. Tudtam, hogy a francia irodalom a témája. Ilyenkor ajánlatos az adott ember munkásságában tájékozottnak lenni, hisz minden magasabb képességű tanárember a saját munkáját tartja a legfontosabbnak. Hanem, mikor együtt ült a bizottság, az elnök hiányzott. Téli nap volt, reggel hó esett. Budán olyan helyen lakott ez az elnök, hogy nem tudott az egyetemre bejönni. A jelenlévő tagok sajnálták az elvesztegetett időt, azt mondták, hogy nem várnak tovább. Kijelöltek egy teljesen ismeretlen elnököt, aki megnyitotta a vizsgát, de elnézést kért és el is ment a sok munkájára hivatkozva. Én elindítottam a könyvtártörténetet az ókortól, végigvezettem a könyv szerepét az egyes társadalmi rendszerekben. Nem jutottam tovább a francia forradalomnál, mert kiderült, hogy már egy óra tíz perce beszéltem. Akkor vették ezt észre. Az egyik tanár meg is jegyezte, hogy ilyen összefüggésben még nem hallotta a dolgot. Gyorsan 25
