Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Géczi János: A hang
C É C Z I ] Á N 0 S A hang 1. Judith! - egyetlen keresztnév, szabadkézzel írva, akkurátusán formázott betűkkel, az ablaküvegen belülről feltapasztva. A turbános fiatalember, aki az utcán bandukol, ebben a pillanatban oldalaz ki a tömegből. A szatócsboltszerű helység ajtaja előtt hezitál. Az ajtó üvegét belülről könnyű csipkefüggöny takarja, amelyen, éppen a gránátalma alakú minták közepén, át lehet látni. Bent, a pult mögött terjedelmes nő üldögél, hófehér ujjait számolgatja, avagy tornáztatja. A tömeg összezárul az ifjú mögött, nem hagyja meg érzékelhe- tőnek a hiányát, legyen bár tüntető menet tagja, vagy olyasféle járókelő, aki a járdán állva kíséri figyelemmel az elszántan vonulókat. A fővárosban hetek óta forrong a diákság, miközben hol a jeges eső szemerkél, hol pedig hódara szitál. Úgyhogy a város nemcsak tüntetések ricsajától hangos, hanem időnként selyempapír-zizegés- től is. A platánok, ecetfák és csertölgyek ágakon maradt, elszáradt levelein próbálkozik saját, állandó hangokra lelni a váltakozó, decemberi csapadék. így is, úgy is semelypapír-zizegés hangjához jut mindegyik. A fiatal férfi, amikor reggel felébred, még semmit nem tud arról a kisvállalkozásról, amelynek szutykos bejáratánál táblából, amint azt sem sejtheti, hogy hamarosan belép oda, s némiképp szorongva letelepszik a kényelmetlen forgószékbe, amely aztán többször is, hogy izeg-mozog rajta, levetni készül magáról. Az ifjú és különösen öltözött ember több órán keresztül abban a józsefvárosi sarokházi üzlethelyiségben marad, amely nem olyan régen dohány- és cigarettaféléket, tűzszer- számokat és szipkákat árusító trafik helyszíne volt, s amelyet a kerületi önkormányzat, hogy a bérlő elhal, a bérlemények gazdálkodásával foglalkozó hivatalnok fontos ismerőse távoli rokonának ad át, időszakos hasznosításra. A tüntetés nem csitul. Újabb és újabb emberek sodródnak az úttesten, nem kiabálnak, nem rombolnak, nem énekelnek, csak az alkarjukat rázzák meg időnként, vagy teszik keresztbe. A tömegben fennakadt autóbuszokat elhagyják az utasok, az autók pedig útszélre állnak, s a vezetők a tétlenségbe beletörődve várják, hogy tovább haladhassanak. A fiatalember ott vesztegel a futófénnyel percenként többször is kiíródó ’Jóslás’ megállítótábla alatt, s azt találja a kirakatüvegre feltapasztott cetlik egyikén, hogy az élet útvesztőjében az angyalok segítenek eligazodni. Ők azok, akik utat mutatnak, hogy tisztábban lássunk a jövőbe, és segítenek helyes döntéseket hozni a mindennapokban. Alatta másik cetlinyi szöveg. Azt beszéli, hogy a tenyérjóslás és a kártyavetés e helyen ingyenes. De a legérdekesebb a legalsó papírlapon olvasható: „Sokszor, ha megakadunk az életünkben, csak egy igenre vagy nemre van szükségünk. Gondolj rá erősen, és tedd fel magadban a kérdést! Ha a válaszod nem, akkor feltétlenül lépj be hozzám!” Aláírás: Judith. 63
