Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán

http://www.washingtontimes.com/news/2008/jan/13/crucial-cold-war-secret/

http://ftp.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-075-htm

7 Míg Enver Hodzsa Albániája semmiféle jelentőséggel nem bírt az amerikai külpolitikai gondolkodásban, addig Tito és örököseinek Jugoszláviáját Washington a kezdetektől elkülönítve kezelte. Ahogy az 1984. március 19-én elfogadott NSDD 133 fogalmazott: „Jugoszlávia fontos akadálya a szovjet expanzionizmusnak és hegemóniának Dél-Európában. Jugoszlávia egyben hasznos emlékeztető a kelet-európai országok felé a Moszkvától való függetlenség és a Nyugattal való baráti kapcsolatok előnyeire. [...] Szorosan együtt kell működnünk szövetségeseinkkel és a többi jelentős ipari demokráciával, hogy támogassuk Jugoszláviát eltökéltségében, hogy független és életképes erő maradjon a Varsói Szerződés déli szárnyán.” http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-133.htm

8 1986 februárjától már több szenátor is Románia MFN státuszának megújítása ellen volt, s miután az év nyarán Reagan elnök (alapvetően a külügyminisztérium, a State Department javaslatára) mégis fenntartotta azt, a kongresszusban többen tiltakoztak. A román rezsim végül 1987 júniusának végén, szenátusi szavazással esett el a legnagyobb kereskedelmi kedvezménytől. Az eredeti határozat értelmében a kedvezmény megvonása hat hónapra szólt, ám az ekkortól gyorsan erodáló román-amerikai viszony folyományaként a román MFN státusz visszaállítására csak jóval Ceau§escu bukása után, 1993-ban került sor. (Az 1962-ben a KGST további szovjet centralizálása ellen fellépő, később Kínával és Izraellel továbbra is kapcsolatot tartó, az 1968-as csehszlovákiai beavatkozást ellenző, az 1984-es Los Angeles-i olimpiára versenyzőket küldő Románia (alapvetően a Ceau§escu-rezsim) egyfajta mítoszt teremtett, melyet a washingtoni külügyi vezetés toposzként kezelt, minden egyéb jel és jelzés ellenére. Bár az USA bukaresti nagykövetei, David B. Funderburk (1981-85), és Roger Kirk (1985-89) visszatérően jelezték, hogy Ceau§escu tulajdonképpen „túljár” Washington eszén, amikor a szovjet mintától eltérő, önállóan politizáló Románia mítoszát táplálva újra és újra képes kedvezményeket biztosíttatni a maga számára, az SD „abszurd diplomáciája” a rezsimet szinte bukásáig kísérte.)

Juliana Geran Pilon, „Why Romania No Longer Deserves to Be a Most Favored Nation”, Washington Post, 1985. június 26. http://www.heritage.org/research/reports/1985/06/why-romania-no-longer- deserves-to-be-a-most-favored-nation

Roger Kirk, Romania Versus the United States: Diplomacy of the Absurd 1985-1989, New York, Georgetown University, 1994.

9 Az 1982. május 6-i magyar IMF-csatlakozás artikuláltan amerikai támogatással történt, mely a Szent Korona 1978. januári visszaadásának szimbolizmusával ellentétben a Kádár-rendszer belső életének változatlan fenntartásához nyújtott, direkt amerikai segítségként értékelendő. Az 1982. július 7-i IBRD felvétellel együtt a „bretton woodsi ikrek" jelentős hosszú távú kötelezettségeket róttak Magyarországra, melyek a szovjetek számára aggályos adatszolgáltatáson túl a magyar gazdaságot, legfőképpen a pénzügyi és bankrendszert érintették: 1987 januárjától újrateremtették a kétszintű bankrendszer alapjait, 1988 januárjától pedig megjelent az SZJA és az ÁFA.

10 Az eredetileg Kádárnak, mint magyar főtitkárnak szóló meghívás jogfolytonossága vezetett Grósz Károly 1988. júliusi amerikai útjához, mely a Reagan-Grósz találkozóval a legmagasabb szintre emelte a magyar-amerikai kapcsolatokat.

11 MNLOL KÜM TŰK 4-50 001664/2

12 Magyarul: gyorsítás, nyíltság, átalakítás.

13 Ahogy a Reagan moszkvai útját előkészítő, 1988. április 26-án készült NSDD 305-ben szerepel: „[...] demonstrálni ezen kormányzat a Szovjetunióval kapcsolatos megközelítésének sikerét, mely az erő, a realizmus és a Nyugat egységének elvén alapszik”, http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-305.htm

14 Reagan naplóbejegyzése 1981. december 15-éről, a Jaruzelski-puccsot követő NSC megbeszélésről. Ronald Reagan, An American Life, New York, Pocket Books, 1992. 303.

15 „Kedveltem Gorbacsovot még akkor is, ha ő odaadó kommunista, én pedig meggyőződéses kapitalista voltam. [...] Hetven év kommunizmus tönkretette a Szovjetuniót, mind gazdaságilag, mind szellemileg, lelkileg. Gorbacsovnak rá kellett ébrednie, hogy az már képtelen fenntartani vagy markában tartani Sztálin gyarmatbirodalmát; a Szovjetunió fennmaradása fontosabb volt számára. Látnia kellett a gazdasági katasztrófát, mellyel országa szembenézett, és arra a következtetésre kellett jutnia, hogy az már nem költhet oly sokat fegyverekre és a fegyverkezési versenyre, melyet - ahogy azt Genfben elmondtam neki - sosem hagynánk hazájának megnyerni.” Reagan 707-708.

16 A lengyel válság kapcsán, 1980 októbere és 1981 decembere között a Politbüro politikusai, így a főideológus Szuszlov, Usztyinov honvédelmi miniszter, a külügyminiszter Gromiko, és a KGB feje, Andropov sem támogattak egy fegyveres intervenciót. Még maga Brezsnyev is ez ellen érvelt, mondván: „Lengyelország nem Csehszlovákia vagy Afganisztán”. Végül, 1981. december 10-én a Szovjet

34