Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán

Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának ülésén Andropov kifejtette, hogy a Szovjetuniónak nem áll érdekében beavatkozni a lengyel eseményekbe, még akkor sem, ha esetleg a Szolidaritás kerül hatalomra, mert azzal az amúgy is gondokkal küzdő szovjet gazdaságot végve­szélybe sodornák a Moszkva akciójára válaszul beinduló nyugati szankciók. Wilfried Loth, The Soviet Non-intervention in Poland 1980/81, http://www.perspectivia.net/content/pub- likationen/lelewel-gespraeche/6-20i2/loth_intervention?set_language=ru Kaminszki, Lukasz, „A lengyelországi szükségállapot". Beszélő, 12 (2007) 2, http://beszel0.c3.hu/cik- kek/a-lengyelorszagi-szuksegallapot 17 Reagan és Gorbacsov 1987. december 8-án írták alá az INF szerződést, mely kivonásra és szétszere­lésre ítélte az európai telepítésű 500 - 5.500 kilométer hatótávolságú ballisztikus és cirkálórakétákat, mind nukleáris, mind hagyományos robbanófejjel. Az amerikai szenátus által 1988. május 27-én jó­váhagyott, és 1988. június i-ével életbe lépő megállapodást (mely 1991. június i-ig adott haladékot a szerződésben foglaltak végrehajtására), Gorbacsov „a világpolitika jelentős eseményének” nevezte, míg Reagan a csúcstalálkozót olyan fordulópontként értékelte, mely „reménnyel világította be az eget minden jóakaratú embernek”, http://www.state.gov/www/global/arms/treaties/infi.htm http://www.time.eom/time/magazine/article/o,9171,966310-1,oo.html 18 Az Afganisztánból való kivonulás öüete már 1985-ben felmerült. Gorbacsov maga „vérző seb”-nek nevezte az afgán háborút, s a főtitkár számára kiemelt prioritást jelentett a háború szovjet részről való lezárása. Bár a Politbüro már 1985 októberében elvi állásfoglalásban támogatta a csapatkivonást, 1987 szeptemberéig nem létezett konkrét menetrend. Szerepet játszott ebben, hogy - főként a ke­ményvonalasok szemében - rendkívül kényes kérdést jelentett a szuperhatalmi fiaskó nyilvános be­ismerése, illetve, hogy minden erőfeszítés ellenére sem sikerült politikailag stabilizálni az afgán helyzetet. A kivonulás várható menetét végül Eduard Sevardnadze ismertette George Shultzcal, ám amerikai részről többen (így a C1A akkori igazgatója, Robert Gates) szkeptikusak voltak annak meg­valósulást illetően. A szovjetek végül két hullámban, 1989. február 15-ig hagyták el Afganisztánt. Colin Rhys Hill, Beyond Charlie Wilson: The Soviet-Afhgan War, http://www.tcr.org/tcr/essays/EP- rize_Soviet-Afghan%2oi9-i.pdf 19 Whitehead a washingtoni külügyi intézetben ismertette a State Department véleményét, mielőtt 1988. január végén - február elején Lengyelországba, Bulgáriába, Romániába és Csehszlovákiába lá­togatott. MNLOL KÜM TŰK 4-135 00955 20 MNLOL KÜM TŰK 4-11196 21 uo. 22 uo. 23 A menedzserképző megalapításakor, 1988 novemberébenm, magyar-amerikai-olasz vegyesvállalat jött létre, melyben a Magyar Hitel Bank, a Gazdasági Kamara, a Szenzor Szervezési Vállalat, a Soros Alapítvány, a milánói kereskedelmi kamara, és a torinói San Paolo di Torino Bank voltak az alapítók, míg támogatói közt ott volt a Rockefeller Foundation is. A Budapesti Menedzserképző Iskola 1989- től Budafokon, a volt Törley-villában működött; hallgatói a kétszer hat hónapos stúdium egyik felét Magyarországon, a másik felét Angliában folytatták, s ezért nem kevesebb, mint 600.000 forintot kellett fizetniük. Az intézmény végső megvalósulásában Soros György vált kulcsfigurává, nemcsak azért, mert már 1987-ben 50.000 dollárt invesztált (és további 100.000 dollárt ígért) annak létreho­zására, hanem mert a korabeli magyar feljegyzések szerint igen sikeresen vetette latba személyes kapcsolatait is. Jól jelzi ezt, hogy Philip M. Kaiser, korábbi budapesti amerikai nagykövet ekkor már Soros egyik főtanácsadója volt; illetve hogy Stephen Rhinesmith, Ronald Reagan korábbi amerikai­orosz ügyekért felelős külön megbízottja, lemondva kormányzati pozíciójáról, 1987 novemberében csatlakozott a menedzserképző beindításán munkálkodó csapathoz. http://kereso.nava.hu/document/show/id/339954 MNLOL KÜM TŰK 4-7 003964 - 003964/4 MÓL KÜM TŰK 4-109 005254 24 MNLOL KÜM TŰK 4-11196 25 1988. február 4-i rejtjeltávirat Moszkvából. MNLOL KÜM TŰK 4 10 0500/1 26 Korábbi külügyi jelentésekben Henry Kissingertől Mark Palmerig sokan fogalmaztak meg kételyeket mind Gorbacsov, mind politikájának hosszú távú túlélésével kapcsolatban. Míg megfogalmazásaikat a szovjet oligarchia működésének (például Berija vagy Hruscsov bukása) ismerete indukálta, addig ilyen irányú félelmeiket az 1991. augusztusi puccs visszamenőleg is igazolta. 1991. augusztus 19-21. között Gorbacsovot épp saját korábbi szövetségesei és az általa felemeltek - a „Nyolcak Csoportja” - árulták el, s vetették házi őrizetbe. Bár túlélte e durva incidenst, politikailag nivellálódott, s ez vezetett 1991. augusztus 24-i, a főtitkári tisztségéről való lemondásához. 35

Next

/
Thumbnails
Contents