Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért
állító művészeknek bizonyára jelentett valamit. Rossz szájízzel egyikük sem távozott. Többször és többen is elmondták, hogy ebben a térben rájuk is újszerűén hatottak műveik. Szakmai életrajzukban pályaképük egy állomásaként feltüntetik bemutatójukat. Talán egykori látogatóinak, helyi vagy ide csöppent turistacsoportok tagjai is őriznek valami élmény-forgácsot a látogatásból. A megye közművelődésének történetében - ha ezt egyszer megírják - bizonyára fontos helye lesz. Az ország képzőművészetének története pedig a nem csak budapesti eseményekből áll, így talán az összefoglalókban a Médium is legalább egy mondatig említést érdemel. A kiállítások rendezésével Te kollégáid művészetének szolgálatában, bizonyára szíves szolgálatában álltái. Ám Te magad is művész vagy, grafikus művész, akinek munkáit - emlékeim szerint nem nagyon lehetett látni az MMIK kiállítótermeiben. 2011-ben a Szombathelyi Képtárban láthattuk életmű-kiállításodat Idő...Rendben? címmel. Pályád melyik részét tartod sikeresebbnek, a rendezőit vagy grafikusit? Egyértelműen a kiállításrendezői pályafutásomat. Mint alkotó csak akkor nyilvánultam meg, ha egy fontos gondolat képpé akart válni bennem. Én sok-sok képpel dolgoztam, így egészséges önkorlátozás alakult ki bennem. Ha valami belső kényszer működött bennem, akkor dolgoztam, megkeresve az adekvát formát, technikát. Sokáig érlelek és örömmel merülök el a vonalak, foltok világában. Egyedi grafikákat készítettem, soha nem dolgoztam eladásra. Örülök, hogy birtokomban vannak kedvenc műveim. Az életmű-kiállításod kapcsán bizonyára átnézted alaposan munkáidat. Miről szólnak a négy évtizedet átölelő alkotásaid? Az önálló formai nyelv keresésének időszakában elég hamar megtaláltam képeim szerkesztésének máig vállalt lényegét. A huszadik század sokféle irányzatából leginkább egyfajta konstruktív irányzattal éreztem lelki rokonságot. Azzal, amit egyszer Per- neczki Géza lírai jelzővel látott el. Formailag -talán úgy lehetne fogalmazni - mindig is az izgatott abban a bizonyos „lírai” konstruktivizmusban, hogy a szétszabdalt formák is valamilyen - „tömegvonzott” - szerves kapcsolatban legyenek egymással, ami nem a kánonszerűen kialakult kompozíciós rend, hanem szerencsés esetben valamilyen belső feszültséget hordozó vonzáskör. Közelebbről - az Európai Iskolában megjelenő Vajda Lajos önálló világát folytatók: jel - jelkép - szerkesztés módjáról van szó: Bálint Endre, Korniss Dezső, később Országh Lili világáról. Ezzel nem voltam egyedül a Vasi Fiatalok Csoportjában. Legmarkánsabban Vértesi Péter képviselte ezt a vonalat, de tanulságai jelen voltak Simon Iván, Pozsonyi János, később Biczó Antal, Kamper Lajos, Simon János egyes alkotói periódusaiban. Ez volt a Szentendre Szombathelyen jelenség. A nagy példaképeknél persze fontos, meghatározó szerepe volt az egyes építészeti város motívumoknak - ablakrács, cégér - mint talált tárgyaknak. Mifelénk nem nagyon voltak ilyen „mágikus”, sokféleképpen feldolgozható motívumok, ezért, aki „adott magára” kitalálta vagy próbálta meglelni saját jel-világát. 48
