Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért

A Cipőgyár újabb technikum elvégzését várta el tőlem, hogy legyen „valami fogalmam” a cipőgyártásról. Sajnos a cipőket soha nem kedveltem meg úgy, mint a textilt. Viszont itt már végezhettem önálló munkát: az aktuális divat-trendnek megfelelő sorozatban gyártható női és férficipőket terveztem. Aztán ebben a gyárban is túlsúlyba kerültek a Pestről leránduló iparművészek, így újra csak a főtervezők melletti második vonalban dolgozhattam.

1975-re elegem lett a gyárból és néhány egyéb, pár hónapig tartó kitérő (FERROV1LL - áruösszeállító, Cipőnagyker - export minőségi ellenőr) és 10 év gyári munka után - nyár végén - rám mosolygott a nagyon várt szerencse. Csoportunk a Vasi Fiatalok, később Vasi Műhely néven 1973-tól a megalakuló Megyei Művelődési és Ifjúsági Központhoz (MM1K) került.

1975 nyarán az újjáépített egykori velemi Stirling-villában, a megyei továbbképző házban megkezdődtek a különféle tanfolyamok: néptáncos, színjátszó, honismereti, klubvezetői és más szakágban. A művészeti területet is gondozó munkatárs, K. István tanfolyamok alatti magatartásából elege lett a vezetőknek és keresték az utódját. Miután én „képben” voltam, a KISZ és párt összecsengő véleménye szerint Zsámboki Árpád a felvételem mellett döntött.

Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor elkezdtem a Házban a munkámat a hozzám legközelebb álló területen. Népművelő lettem. Megkezdtem a Főiskola magyar nyelv és irodalom szakon, levelező tagozatán a tanulmányaimat, s mire 1980-ban hivatalosan is megnyílt az új Ady téri intézmény, én már képesített munkatársa lettem.

Mielőtt az MMlK-ban végzett tevékenységedről szólnál - föltétlenül meg kell idéznünk a Vasi Műhely történetének legfontosabb állomásait. Meg kell idéznünk azért is, mert a

39