Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért
XX. századi Szombathely második felében jelentkező képzőművészek „nevelő iskolája”, műhelye lett. Elsősorban azoknak, akik nem végeztek, végezhettek hivatalos művészeti képzést -felsőfokú intézményekben. Milyen élmények maradtak meg emlékeidben a Műhelyről? Az 1968-ban alakult Csoport, - mint említettem, későbbi nevén Műhely - alapszabálya az volt, hogy az érdeklődő csak akkor lesz igazán a Csoport tagja, ha az aktuális nagy kiállítási anyag szakmai zsűrije elfogadta bemutatásra alkotásait. - Tudni kell, hogy zsűri nélkül 89-ig nem jöhetett létre semmilyen kiállítás - így ez igazi szakmai megmérettetés volt - a megyei tanács művelődési osztályának lebonyolításában. A műhely jelleg az első években közös műterem-használati lehetőséget jelentett. Többen itt dolgoztak, itt az ifiházban jöttünk össze, képeket elemeztünk, megbeszéltük közös vagy egyéni gondjainkat. Az is fontos volt, hogy a lezsűrizett műveinket év közben már kiállítottuk az akkori munkásifjúsági klubokban, vidéki művelődési házakban, ahol nem a protokolláris megnyitó, hanem a baráti-szakmai beszélgetés volt a kiállítás velejárója, igazi népművelői tevékenységként. Minden ilyen alkalom bennünket is művelt, gazdagított, értékes, emlékezetes perceket szerezve. Aztán a nagy őszi megnyitókat igazi ünnepként éltem/éltük meg, hangulatos összejövetelekkel kiegészítve. Az a barátság, ami így szövődött, túlmutatott a szervezett „csoport-tagságon”, akik még élünk, máig is jó barátként találkozunk, gyakran közünk van egymás kiállításaihoz, munkásságához. Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit az egykori csoportnak (is) köszönhetünk, hogy megtanultunk őszintén örülni egymás sikereinek és ha tudjuk, gondolatainkat is megosztjuk. Az emlékezés után folytassuk az MMlK-ba kerüléseddel. A kiállításrendezés volt az egyetlen munkaköri kötelességed? A szakterületem elnevezése „vizuális művészeti nevelés” volt. Ebből adódóan a kiállítás szervezés-rendezés mellett gondoztam az idetartozó csoportokat, amíg léteztek. így vagy tíz évig az amatőrfilmes, fotós alakulatokat (szakkör, kreatív stúdió), mindvégig a rajzos köröket (Derkovits kör, a művészeti szakközépiskolába és a főiskola rajz szakára jelentkezők felvételi előkészítőjét), a kerámia szakkört és egy ideig a szövőszakkört is. Gyakran foglalkoztam általános iskolásokkal is, kompozíciós játékokat, montázskészítést tanítottam. És a kiállítás rendezést hol tanultad? Elsősorban önműveléssel, tapasztalatszerzéssel. Tárlatokat már korábban is rendeztem még a Kisfaludy utcai „időszakban” is, de leginkább „idegen” intézményekben: a Művelődési és Sportházban, a Savaria Mozi előterében, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, az akkor még létező üzemek kultúrházaiban, vidéki művelődési házakban. Az MMlK-ban megkezdődött tárlatok rendezése nagy öröm és felelősség volt, hiszen a Házban a második emeleten három helyiségből álló nagy kiállítóterünk volt. Az első emeleten működő Stúdió Galériában a nem tervezett, de fontos 40
