Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért

■ C Á L JÓZSEF

Rekviem egy galériáért

BESZÉLGETÉS RASPERGER JÓZSEFFEL

Szombathely első - 1860-70-es évtizedekben - „képgalériái” a városi üzletek kirakatai voltak. Itt csodálták meg a hatalmas méretű - főleg portrékat ábrázoló - festményeket. A város egyik első jelentős, mai értelemben vett tárlatát a Képzőművészeti Társulat szervezésében 1887-ben nyitotta meg a megyeháza dísztermében Telepy Károly festőművész, műkincstárnok, aki a „szebbnél szebb képek előtt ecsetelte a vidéki kiállítások (Veszprém, Kolozsvár, Székesfehérvár megelőzte a szombathelyi) célját, amely „az ízlés finomítása, nem pedig nyerészkedés.” A századfordulótól azonban már más művészeti ágakhoz hasonlóan, a képzőművészet is helyet kapott a város, a megye közművelődésében. Az 1899-ben alakult Vasvármegyei Kultúregyletnek 1901-ben képzőművészeti részlegét szervezték meg Babos Kálmán elnökletével. Olyan festmények, grafikák gyűjtését határozták el, amely a megye valamely jeles helyszínét, eseményét, illetve személyiségét ábrázolja. A mai Savaria Múzeum épületének elkészülte (1908) után már több alkalommal is láthattak jeles műalkotásokat az érdeklődők, hiszen a Nemzeti Múzeumtól kiváló klasszikus és kortárs alkotók műveit kapta meg a múzeum letétként. 1912-ben megrendezték a megye első nagyszabású képző- és iparművészeti kiállítását - főleg a főnemesi családok és egyházi kincsek gyűjteményéből. A megye képzőművészeti életének megteremtésében a század első éveiben Végh Gyula szerzett múlhatatlan érdemeket.

Az 1919-ben újjáalakult Kultúregylet négy szakosztályának egyike a szép- és iparművészeté volt. 1920-ban rövid ideig működő iskolát is alapítottak. A 20-as évek elején egy újsághír arról számolt be, hogy Szombathelyen is nyári művésztelepet alapítanak. Az ötlet valójában csak maradt. Igaz 1926 nyarán a Képzőművészeti Főiskola néhány növendéke Szombathelyen dolgozott, folytatása azonban nem volt. A 20-as évtizedben azonban már számos kiállítást rendezett a Nemzeti Szalon kiváló művészek alkotásaiból. Vasi művészek is szerepeltek a Szalon budapesti tárlatain. Emlékezetes kiállítást is láthattak a nézők a nagyszabású 1934-es Ünnepi Hét egyéb kultúreseményeinek sorában (például Kodály Háry Jánosának előadása, néptánc programok) sorában. 1935-ben a képzőművészeti szakosztály Szent Márton Céh néven alakult újjá. Feladatai között szerepelt azoknak a festőknek a segítése, akiknek - többek között - nem voltak megfelelőek az otthoni lehetőségeik az alkotómunkához. Évente több-kevesebb anyagi sikerű kiállításokat rendeztek. Kiállításokat a megyei sajtó minden esetben méltatta. 1936-ban mutatták be először Derkovits alkotásait szülővárosában.

A háború után a közművelődést szervező szabadművelődési program keretében megindult a képzőművészek munkájának összefogása is. Később ebből a csoportból szerveződött meg a Derkovits Kör, amely a tanulni vágyó fiatalabb és idősebb amatőrök képzésének helyszíne volt.

36