Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért

1968-ban aztán megalakult a Vasi Fiatal Képzőművészek Csoportja, utóbb Vasi Műhely névvel, amely Vas megye képzőművészeti történetének - két évtizedes fennállása alatt - legjelentősebb művészeti „intézménye” lett.

Az 1960-as évtizedtől megszaporodott a kiállítóhelyek száma. Ezek a nem klasszikus hosszabb-rövidebb ideig működő kiállítóhelyek nyújtottak (nyújtanak ma is) érdekes látnivalókat a képzőművészet kedvelőinek. A Savaria Múzeum a háború után is rendszeresen megrendezte tárlatait. Az 50-es években az amatőröknek a Premontrei (akkor Nagy Lajos Gimnázium) adott lehetőséget a bemutatkozásra. A jelentősebb üzemek (MÁV Járműjavító, ÉDÁSZ, Remix, Sabaria Cipőgyár) kultúrtermei szintén fogadták a megye képzőművészeinek alkotásait. A többi bemutató intézmény nevét itt említjük meg: az 1960-as évek elejétől a Művelődési és Sportház, Derkovits Terem, aztán a Berzsenyi Dániel Könyvtár, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola galériája, a Művészetek Háza (ma Agora) pincegalériája, a TIT-galéria, az Oladi Művelődési Központ galériája, a Savaria Tourist Galéria, az Oktogon Galéria, az iskolagalériák (Kanizsai Dorottya Gimnázium, Gépipari, Puskás, Hefele, Élelmiszeripari szakközépiskolák, a Művészeti Gimnázium), a magángalériák, Irokéz Galéria (Dra- gomán Pál, Németh Györgyi, a ma is működő Vitalitás) és természetesen a Szombathelyi Képtár.

Jelentős szerepet vállalt a képzőművészeti kultúra megismertetésében és ápolásában a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériája, amelynek három évtizedes tevékenysége Rasperger József (1946) grafikusművész, közismert nevén Rasi életműve.

Elődeid között is akadtak „művészemberek?”

Közvetlen őseim között nem volt a művészettől érintett személy. Legfeljebb mesterségük kézműves jellege igényelt bizonyos művészi érzéket: női és férfikalap készítők voltak. A művészet iránti érdeklődésüket jelzi, hogy a kiállítások rendszeres látogatói, színház- és irodalombarátok voltak.

Te az állandóan rajzolgató gyerekek közé tartoztál? Föltűntél rajzkészségeddel az iskolában?

Igen korán kezdtem rajzolgatni. Az iskolában fölfigyeltek tehetségemre, megdicsérték rajzaimat. Ennél többre nem emlékszem. Nem voltak akkor még rajzpályázatok. Persze a dicséret fontos volt nekem. A szombathelyi Zrínyi Utcai Iskolába jártam. Előbb Pozsonyi János, aztán G. Szigeti Magda volt a rajztanárom, de szüleim biztatására mentem 12 éves koromban a Jaksa Pista bácsi vezette MÁV Járműjavító képzőművész szakkörbe. Pista bácsi irányításával szereztem meg az alapokat. Vele következetesen kidolgozott és megbeszélt tematika szerint dolgoztunk - igazi „sza- badiskolai” felfogásban. Mindenkivel egyéni program szerint foglalkozott, különösen az első időszakban. Engem három és fél évig tanított. Előbb a perspektíva, aztán a mértani idomok, testek távlati képének szerkesztése következett. Majd „jöttek” az anatómiai alapok: koponya, csontváz, izomember és végül a színelmélet. Közben

37