Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért

1968-ban aztán megalakult a Vasi Fiatal Képzőművészek Csoportja, utóbb Vasi Mű­hely névvel, amely Vas megye képzőművészeti történetének - két évtizedes fennál­lása alatt - legjelentősebb művészeti „intézménye” lett. Az 1960-as évtizedtől megszaporodott a kiállítóhelyek száma. Ezek a nem klasszikus hosszabb-rövidebb ideig működő kiállítóhelyek nyújtottak (nyújtanak ma is) érde­kes látnivalókat a képzőművészet kedvelőinek. A Savaria Múzeum a háború után is rendszeresen megrendezte tárlatait. Az 50-es években az amatőröknek a Premontrei (akkor Nagy Lajos Gimnázium) adott lehetőséget a bemutatkozásra. A jelentősebb üzemek (MÁV Járműjavító, ÉDÁSZ, Remix, Sabaria Cipőgyár) kultúrtermei szintén fogadták a megye képzőművészeinek alkotásait. A többi bemutató intézmény nevét itt említjük meg: az 1960-as évek elejétől a Művelődési és Sportház, Derkovits Terem, aztán a Berzsenyi Dániel Könyvtár, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola galériája, a Művészetek Háza (ma Agora) pincegalériája, a TIT-galéria, az Oladi Mű­velődési Központ galériája, a Savaria Tourist Galéria, az Oktogon Galéria, az isko­lagalériák (Kanizsai Dorottya Gimnázium, Gépipari, Puskás, Hefele, Élelmiszeripari szakközépiskolák, a Művészeti Gimnázium), a magángalériák, Irokéz Galéria (Dra- gomán Pál, Németh Györgyi, a ma is működő Vitalitás) és természetesen a Szom­bathelyi Képtár. Jelentős szerepet vállalt a képzőművészeti kultúra megismertetésében és ápo­lásában a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériája, amelynek három évti­zedes tevékenysége Rasperger József (1946) grafikusművész, közismert nevén Rasi életműve. Elődeid között is akadtak „művészemberek?” Közvetlen őseim között nem volt a művészettől érintett személy. Legfeljebb mes­terségük kézműves jellege igényelt bizonyos művészi érzéket: női és férfikalap ké­szítők voltak. A művészet iránti érdeklődésüket jelzi, hogy a kiállítások rendszeres látogatói, színház- és irodalombarátok voltak. Te az állandóan rajzolgató gyerekek közé tartoztál? Föltűntél rajzkészségeddel az isko­lában? Igen korán kezdtem rajzolgatni. Az iskolában fölfigyeltek tehetségemre, megdi­csérték rajzaimat. Ennél többre nem emlékszem. Nem voltak akkor még rajzpályá­zatok. Persze a dicséret fontos volt nekem. A szombathelyi Zrínyi Utcai Iskolába jártam. Előbb Pozsonyi János, aztán G. Szigeti Magda volt a rajztanárom, de szüleim biztatására mentem 12 éves koromban a Jaksa Pista bácsi vezette MÁV Járműjavító képzőművész szakkörbe. Pista bácsi irányításával szereztem meg az alapokat. Vele következetesen kidolgozott és megbeszélt tematika szerint dolgoztunk - igazi „sza- badiskolai” felfogásban. Mindenkivel egyéni program szerint foglalkozott, különö­sen az első időszakban. Engem három és fél évig tanított. Előbb a perspektíva, aztán a mértani idomok, testek távlati képének szerkesztése következett. Majd „jöttek” az anatómiai alapok: koponya, csontváz, izomember és végül a színelmélet. Közben 37

Next

/
Thumbnails
Contents