Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Fábián László: Egyél érett gyümölcsöt!

...ez pedig már Borges nosztalgiája:

Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a férfi:

Mit nem adnék a boldogságért, ha Izlandon most melletted lehetnék a nagy mozdulatlan nap alatt és megoszthatnám veled ezt a percet ahogy osztozunk a zenén vagy egy gyümölcs ízén.

Ugyanebben a bizonyos pillanatban a férfi ott áll mellette Izlandon. - mert ugyanaz a múlt és a jelen mindennapi bizonyossága...

... a. fehér város Henrik infáns úrnak címzett avenidáján, egészen lenn a parton ültem egy fáradt kövön, ahol a Tejo már olyan széles, hogy el sem különíthető a tengertől, a döbbenetes méretű teherhajókat bámultam, nevükből próbáltam következtetni nemzetiségükre, abból pedig a (Tóramutató járásával ellentétes) útirányokra, nem sokra mentem velük, így hát szabadjára eresztettem képzeletemet arra hagyatkozva, úgyis regény lesz ebből az ücsörgésből is, lomha, akár azok a rozsdásodó monstrumok a vízen, legalább annyira céltudatos; az imént még a Praca do Comercio környékén kávét és vinho verdét ittam, fölfrissítettek, gondoltam, kiteszem magam a friss tengeri szélnek egy szigorú mercatori szögben, az óceán felől fújt, mintha vissza akart volna téríteni a kontinensre - mit sem törődve rokonszenveimmel, amelyek idehoztak, én meg csak a regényre, regényemre figyeltem, a fejembe hordozott tétova kollúziókra, nyelvjátékokra, amelyek - reményeim szerint - új diskurzust alkothatnak, az pedig könnyedén úsztathatja terheit; sós vízszaga, hal íze volt a szélnek, de langyosnak tetszett > passzolt egy mélázásból indított román©hoz...

(ha nem hinnék tökéletesen az íráskészségemben és ama nagyszerű képességemben, hogy a gondolatokat különös finomsággal és érzékletességgel tudom kifejezni... a francia egyszerűen a masqué szóval minősítené, ám nem pusztán modoros, de cikornyás, dagályos ez az eufuizmus, nekem azonban grand-livre: a lelkiismeret számadása, másként fogalmazva: erkölcsi-politikai onánia)

29