Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Miklya Zsolt versei
5 Egy diófa ágain hullt a hó, jeges szél fújt zöld hópihék között, ember vontatta szánon költözött hozzánk a sarki expedíció, kik látták még az indiánokat havat seperni vigvamjuk körül, s hogy északon az ember úgy örül, hogy háza köré réneket fogad. A rének túltesznek a rémeken, hiába gyűlnek éhes ordasok, rénszarvashoz képest csak oldalog a farkas is, bár éhe végtelen. Diófa lombja közt hullott a hó csak, Buenos días!-t intve Messzikónak. 6 Buenos días!-t intve Messzikónak a parttól hiphopp, elrúgta magát, az áramlásra bízta ritmusát, hányódott, mégse borult fel a csónak. El innen, messze, ahol a madárfütty egy apának is elfütyülhető, nincs dolga más, nem igazgatgató, nincs tantestületi és más egyéb ügy. Hol nem hallgatja el a mondhatót, de meghallgatja mind a mondhatatlant, a szíve fölé ritkán vesz zakót, megigazítja éjjel is a paplant madárfián, s ha ujja beleroppan, akkor is széppé simítja a jót. 18
