Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Miklya Zsolt versei

7

Akkor is széppé simítja a jót, ha tenyerébe más ügyek akadnak. Gyerekével üzent vissza a papnak, istentől nem vár gyermekindulót.

Liturgiát és zengő éneket nyári napban és téli alkonyaiban, ha hull a hó ezer kristályalakban, száz új torok mond, élni így lehet.

Itt új erővel, üdítővel él a csüggedő, megvált a munka, jó pap, semmi köze ehhez a fennvalónak,

aki a földön szenvedést ígér.

Új arcot öltünk, földünk kincset ér, ha kék egünkön felragyog a holnap.

8

Ha kék egünkön felragyog a holnap, valaki vár a diófa hegyén, ott üldögél és dúdolgat szegény, mint Dávid király hegedül a Holdnak.

Valaki vár a diókikötőn túl, a világítótorony őre int, vihart jelez, hullámverést megint, észak felől jeges széláram indul.

Haragot sodor Messzikó felé,

a kukoricaisten, indiánok,

nem szabadít meg, szelet indukáltok,

ha nem dőltök a hódító elé. Előbb-utóbb megszelídül az álnok, a győztesé a gyógyító tenyér.

19