Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 19.)
- Nem tudtam. Püspökladányi úri gyerekeknél föllelhető indiános olvasnivalókból származott a tudásom, de nem árultam el.- Cserép anyagú, olcsó pipája volt nagyapámnak - folytattam a mindinkább kellemesnek tetsző téma tárgyalását. - A húsz centi hosszúságú szárat ő faragta bele. Éppen úgy a mestergerendán tartotta leveles dohányát, mint „A puszta télen” című Petőfi-vers szereplője. Biztosan tanulta maga is ezt a verset, ha magyar iskolába járt. Az asztal sarkára tett dohányvágó deszkán vágta meg nagyapám, aztán a dohányzacskóba söpörte, amit én készítettem egyik disznóvágáskor a levágott hízó húgyhólyagjából. A néprajzban járatos Dorogi tanító úrtól tanultam. Nem folytattam a hangos beszédet, de emlékeztem, hogy nevének kezdőbetűit maga véste réz-öngyújtójára analfabéta nagyapám, és mosolygott a szeme sarka, valahányszor erre a remekműre nézett. Petőfi Sándor vers-alakjától eltérően csizmája szára helyett inge nyakába dugta pipáját, amikor nem szívta. Szárával lefelé a tarkójánál szorította begombolt inge alá. Pihenéskor, ha szélvédett helyre húzódhatott, elővette, megtömte és meggyújtotta. Eloltás, kitisztítás után vissza az ingnyak alá, és lehetett folytatni akár szabadban, akár zárt helyen a hajladozással, testi erő megfeszítésével végzendő paraszti tennivalót - a pipa kéznél maradt.- Ledöntötték Sztálin szobrát? - fordultam a tolmácsnőhöz.- Azt mondják - vonta meg a vállát.- Úgy képzeli, hogy valakik arra jártak és hirtelen felindulásból, vagy véletlen- ségből egyszer csak ledöntötték?- Semmit nem képzelek, csak elmondtam magának, amit nekem is mondtak.- Sokszor láttam azt a szobrot, álltam a tövében. Vasból, vagy inkább acélból öntött monstrum, amit szakemberek összehangolt munkájával és gépekkel emelhettek a helyére. Nem lehetett csak úgy lepöccenteni onnan.- Lényeg, hogy ledöntötték. Ez úgy hangzott, mintha sikerként nyugtázta volna a tényt s felbosszantott vele. Nem sok teret adhattam azonban közéleti mérgemnek, mert másfajta izgalom hatalmasodott el a tudatomon. Valóságos lövedékként vágódott ugyanis agyamba, amint kiejtette imént a „férjem” szót. És ez a szó ott égett minden idegsejtemben azóta, mert nem tudtam elemészteni. Férje? Esetleg ma is van? Miképpen élhettünk egy héten át bizalmas közelségben, anélkül, hogy erről szó esett volna? Ha titkolni akarta, miért fedte most fel? Új minőséget akar adni együtt utazásunknak? Amint felmerültek, azonnal elenyésztek ezek a kérdések is. Homályos szégyenérzet futott át rajtam, amiért ebbe az irányba kalandoztak gondolataim egyáltalán. Hogyan mérhető össze privát kapcsolatunk akármilyen újszülött mozzanata azzal, ami az országom és a közöttem lévő viszonyban bekövetkezett? Attól kapott igazán új minőséget a helyzetem, hogy valami nagyon fontos változás történt Magyarországon! Erre kellene összpontosítanom, ezt kellene értenem és megértenem! 6
