Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 19.)
És azután mi lett? Közelítően sem rajzolódott fel képzeletem vetítővásznára, hogy miképpen történik otthon a történelem, de a tolmácsnő által közvetített brosúra szöveget azonnal elutasítottam. Valamely központi helyen, mindenkinek kötelező elhívésre szólóan formázott híradásnak véltem, ami ezer más leírással volna helyettesíthető, ha teret kaphatnának azok a más leírások is.- Mehr und mehr, seiner selbst nicht mächtig sein - szólt rám a tolmácsnő, mintha azt mondaná ijesztésként, hogy: bakk! Holott úgy szólt német szövege: „Hovatovább nem bír magával”. S még magyarabbra úgy is fordíthattam: ne engedje már, hogy ennyire maga alá teperje a kétségbeesés! Okos nő volt, eléggé ismert is már ahhoz, hogy közelítően sejdítse látható töprengésemnek akár a tárgyát. Ehhez a tárgyhoz azonban nem engedtem közel. Mi értelme lenne vitába bocsátkoznunk? A valóságot ő sem ismeri, a valóságot helyettesítő hivatalos bolgár véleményről meg semmi értelme agyalni. Arra kértem, tegye lehetővé, hogy Növi Pazarban cigarettát vásárolhassak. Voltak érvei a dohányzás ellenében, de nem vitte túlzásba. Abban egyeztünk meg, hogy az autóban nem gyújtok rá és általában mellőzöm a füstölést az ő társaságában. Mohó várakozással figyeltem az idő múlását, aminek egy pontján majd tüdőre szippanthatok néhány isteni slukkot! Annyira javult kedélyállapotom, hogy csevegő módban hoztam szóba házasságát, aminek hallatán pedig az imént még összerezzentem. Most sem a kérdésem formája, sem tónusa nem árulták el, hogy a legcsekélyebb érzelmi érintettségem hordozói lennének. A tolmácsnő azonban vagy nem hitte ezt, és korábbi megfigyeléseire emlékezve tartott tőle, hogy túlságos izgalomba jövök házassági meséje hallatán, vagy hirtelen jött gyanúja szerint őt magát zaklatta volna fel a história. Nem akart beszélni róla.- Nagyon bonyolult - mondta kitérően. - Halljuk előbb a magáét. Magának is jobb lesz a múltra koncentrálni most, nem pedig a jelennel foglalkoznia. Ez a múltba hívó ajánlata megint visszarántott a jelenbe. Anyám jutott eszembe. Falun élő rokonaim némelyikének arca is fel-felvillant. Ők nem a revizionista értelmiség részei, talán meg sem határozható, hogy a társadalomnak milyen társult tagjai - velük mi történik? Avagy miként alakulnak napjai budapesti háziasszonyomnak, a magyarnóta- énekesnek? Nála hagytam párttagkönyvemet, mert azt szigorúan tilos volt külföldre vinni. Két kezébe fogta, dús keblére szorította és Istenre esküdött, hogy nagyon vigyáz majd rá, de tudjak róla, hogy ezért jutalom jár. Pajzán fények csillantak zsírpárnákba ágyazott kék szemeiben, táncoltak arcán a gríberlik és puszit kért előlegben. Ez az emlék mosolyra ingerelt. A tolmácsnőt meg felvillanyozta a közlés. Tudomásomra hozta, hogy mától exkluzív missziót vállal magára velem kapcsolatban. Lelki vezetőmként is kíván tevékenykedni. 8
