Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Tornai József versei
TORNAI JÓZSEF Carmine lugubre Hol? Mikor? Hogyan? Kérdeztem őket, hiába, hallgatnak naphosszat. Hálás legyek? Ez kevés. Több, mikor fölébredek, és az ablakon Nap adja a választ. Hol? Mikor? Hogyan? Villás hársfaágra függeszkedek. Ez is kevés, de a kilevelezéshez éppoly elég, mint a pöszmétebokrok tüskéje és ujjbögyöm húsán a vér. A jégeretnek Nem a láng az igazi büntetés, hanem a fagy. Voltam én is olyan bűzös eretnek, hogy mikor már a húsom perzselését vártam, hirtelen egy jégtábla sodort el valahova, hol csak jegesmedvék és fókák vettek körül sűrű bundájukban, én meztelenül dermedtem oda a vesztőhelyemre. Az Északi-sark nem remény. Miért bűnhődtem így mindent fordítva? Agytekervényeim sem segíthettek. Nem született már meg koponyámban a legártatlanabb tagadás se. Kijózanodtam. Hogy lehettek volna indulatai egy jégszobornak! A máglyán azonban elégsz, sunyi hitetlen! Hamvaidat négy égtáj felé szórva semmisíti űrré a szél, de él a jégeretnek. 1
